Forrásszövegek nehézségi tényezői

Tolmácsolási tippek

Mi minden okozhat nehézséget a tolmácsnak a forrásszövegekben és hogyan lehet ezeket kezelni? Profi tolmácsok munkájának kiértékelése alapján a következő 10 tényezőt azonosítottuk:

1. Szakterminológia
2. Reáliák
3. Adatok
4. Felsorolások
5. Idiómák
6. Téma (összefüggések) idegensége
7. A megfogalmazás idegensége
8. Tempó
9. Elhallások
10. Szövegszintű problémák

1. Szakterminológia

A legnyilvánvalóbb nehézségi tényező az ismeretlen szakszavak és szakkifejezések mennyisége. A jó tolmács holtig tanulja az új szavakat, és egyre több szó, kifejezés és fordulat fordítása válik számára automatizmussá. Felkészülésének általában legfontosabb lépése a szószedet vagy glosszárium összeállítása. Ehhez felhasználja a tárgyalófelektől / előadóktól kapott elsődleges szövegeket, és/vagy egyéb, az adott témában az interneten fellelhető szövegeket (cikkeket, online lexikonok bejegyzéseit, vállalati, szervezeti weboldalakat, stb). Ezt a szótárazással, de szakmai tartalmak tanulásával is járó meditatív tevékenységet ideális esetben legalább egy éjszaka választja el a tolmácsolási eseménytől, de még egy az esemény napján összeállított glosszárium is jobb, mint a semmi.

💡 Gyakorlati tipp: Glosszárium összeállítása

Másoljuk át a téma szempontjából releváns szöveget, pl. cikket a böngészőből a szövegszerkesztőbe. Állítsuk be a helyesírás-ellenőrzés nyelvét, hogy az elgépelt szavakat észrevegyük. Olvassuk (és értelmezzük) a szöveget. Eközben a Ctrl-billentyű nyomvatartása mellett kattintsunk duplán a glosszáriumba felvenni kívánt szavakra. Ha a cikk végére értünk, helyezzük őket vágólapra (Ctrl-C), nyissunk új dokumentumot a szövegszerkesztőben (Ctrl-N), és másoljuk be a vágólap tartalmát (Ctrl-V). A szavak sortöréssel elválasztva kerülnek be. Ha szükséges, a menüszalag KEZDŐLAPJÁN a Bekezdés szekcióban (Microsoft Word) az A->Z paranccsal ábécés sorrendbe is állíthatjuk őket. Következő lépés, hogy a szavak listáját táblázattá alakítsuk. Ehhez jelöljünk ki mindent Ctrl-A-val, majd válasszuk a Beszúrás fülön a Táblázat / Táblázat beszúrása parancsot. A szavak így egy egyoszlopos táblázat celláiba kerülnek! Adjunk a táblázathoz új oszlopot a kontextus-menüvel vagy a jobb felső sarokban közelítésre megjelenő plusz-szimbólummal.

A szavak nyersfordítására elég jó megoldást nyújt a Google Fordító vagy a deepl.com. A megfelelő kritikus hozzáállás megtartásához legjobb, ha mindkét gépi fordító javaslatát figyelembe vesszük. Az eredményt vágólapra helyezzük (a szövegdoboz alatti dokumentum-szimbólum vagy kijelölés + Ctrl-C), visszatérünk a szövegszerkesztőbe, ahol kijelöljük az üres oszlopot a felette közelítésre megjelenő lefelé mutató nyíllal, majd Ctrl-V-vel beillesztjük. Minden sortöréssel elválasztott fogalom külön cellába kell hogy kerüljön. Érdemes ránézni az utolsó sorra, hogy észrevegyük, ha célnyelvi listánk elcsúszott volna valahol.

Ezután feltétlenül menjünk végig a szavakon, mert nincs rá garancia, hogy egy fordítógép az adott kontextusban legmegfelelőbb megoldásokat nyújtja. A kontextus-szenzitív gépi fordítók jobb eredményt tudnak nyújtani, ha a szavak alá bemásoljuk a teljes cikket is! Mégsem ússzuk meg ezzel a módszerrel sem, hogy egyenként elgondolkodjunk a szavakon – amiben segítenek:

A hosszabb távú terminológia-management szempontjából hasznos, ha a táblázatot ezek után táblázat-kezelő szoftverbe másoljuk, amelyben legjobb, ha 1 file (Microsoft Excel: "Munkafüzet") különböző lapjai szolgálnak az egyes szakterületek szavainak mentésére. (Ezeket később könnyűszerrel exportálhatjuk CSV file-ként és importálhatjuk CAT-szoftverekbe, arra az esetre, ha fordítani is szoktunk.)

Vissza

2. Reáliák

A reáliák legtöbbször olyan kritikus információt képeznek, amely nélkül nemhogy a tartalom nem lenne érthető; szerkeszteni sem lenne mire a mondatot. Intézmények, tisztségek, törvények, fontos szerződések, események nevei. Ezek a több szóból álló kifejezések a célnyelvet hallgató személyeknek is inkább a maguk fix célnyelvi megfelelőjét hallva ugranak be (pl. a német Finanzamt "pénzügyi hivatalként" magyarra tolmácsolva ugyan betölti a mondatban játszott szerepét, de a magyar hallgatóság akkor kap pontosabb képet, ha "adóhivatalként" hivatkozunk rá). Tehát tolmácsként be kell gyakorolni őket, amiben – ahogy az adott témájú tolmácsolás egészében is – segít, ha minél több ismeretet szerzünk róluk.

Az ún. kulturális reáliák (pl. "Őszödi beszéd") elmagyarázására szinkrontolmácsolásnál nincs idő, de konszekutív tolmácsolásnál a hallgatóság feltételezhető tudásszintjének megfelelően célszerű lehet minimális mértékben körülírni ("a volt miniszterelnök 2006-os pártgyűlésen elmondott beszéde"; ha ennyi nem lenne elegendő, az nem a nyelvi közvetítő problémája). Ennek enyhébb esete, amikor a másik nyelven a kulturális reáliának (pl. Trianon) létezik bevett megfelelője (der Friedensvertrag von Versaille), ami nem kerül annyi időbe. Mindkét említett példa megoldásához szükséges azonban, hogy a tolmács legalább nagy vonalakban rendelkezzen a kapcsolódó történeti ismeretekkel.

A tolmácsok kifárasztásának biztos módja a reáliahalmozás, ami konferenciákon, politikai fórumokon előadott beszédek első mondataiban sajnos előfordul. Jó példa erre, amikor egy ünnepség megnyitóján egy prominens ember egy az alábbihoz hasonló köszöntőt mond:

"Szeretném megköszönni a magam és az intézménynév+osztály neve munkatársai nevében személynév+pozíció-nak, hogy a földrajzi hely-i intézménynév gyönyörű épületében fogadják a pozíció+személynév-vezette földrajzi hely-i intézménynév delegáltjait, hogy a rendezvény neve alkalmából közösen találjunk megoldást az évszám-i esemény és az esemény kihívásaira."

Ha egy beszélő az adott témában és az adott közegben is otthon van, egy a fentihez hasonló mondat úgy hagyhatja el az ajkát, hogy fel sem merül benne, hogy ezzel milyen kihívás elé állítja a tolmácsot. Márpedig egy beszéd utolsó mondatainál csak egy dolog lehet fontosabb: a nyitánya. Ha a tolmács bizonytalan, leginkább ekkor tűnik fel mindenkinek.

A felkészülés itt is kulcsfontosságú; jó esetben mindkét nyelven a tolmács előtt van a szervezők és a résztvevők neve, pozíciója és intézményük, valamint a témát érintő események, dokumentumok nevei. Ha egy ilyen lista és a glosszárium összeállítása után még marad ideje, a tolmácsnak minél jobban el kell mélyülnie a tárgyban – hogy miért, azt a 6. Téma (összefüggések) idegensége pontban még részletezzük.

2.1. Intézménynevek (birtokos szerkezetek)

Az intézménynevek gyakran hosszú birtokos szerkezetek, pl.

Mint ilyeneket, a németben és az angolban illene őket megfordítani:

Nem fog az értés rovására menni, viszont tehermentesíthet bennünket, ha a kisebbtől-nagyobb felé haladás szigorán részben lazítunk. Élő tolmácsolásnál nem érdemes megvárni három-négytagú intézménynevek végét, mert különben az intézménynév hosszának kétszeresével nő meg a követési távolságunk. A hallgató csak vár és vár, aztán egyszerre olyan szózuhatagot kap, hogy csak pislog; az általa befogadandó információsűrűség drámaian oszcillál. Érdemes tehát az intézménynév becsült felénél elkezdeni, amit addig megtudtunk (jóllehet nem tudhatjuk, milyen hosszú lesz az egész):

Igaz ugyan, hogy az indoeurópai nyelvek birtokos szerkezeteiket jobbra bővítik (valamije valakinek), de képesek fordítva is dolgozni (valakinek a valamije). Ugyanúgy használják a "friend of mine" "ein Freund von mir" mint a "my friend" ill. "mein Freund" alakot. Az, hogy "Die verlorene Ehre der Katharina Blum" ugyanúgy állhat irodalmi mű borítóján mint a "Der Widerspenstigen Zähmung".

A magyar birtokos szerkezet struktúrája a valakinek-a-valamije, és ezen nem változtat, hogy lírai szövegekben éppen előfordulhat olyasmi, hogy "elvesztett tisztessége Katharina Blumnak"; ez a mi nyelvünkön már archaizáló lenne.

Tartsuk észben, hogy a birtokos szerkezetek mind az IE -> magyar, mind a magyar -> IE irányban emlékezetterhelők, és keressük a tehermentesítés eszközeit!

💡 Gyakorlati tipp: Szókártyák biflázása

Helyzet: Számunkra idegen szakterületű rendezvénysorozaton fogunk tolmácsolni. Elkészítettük a glosszáriumot, de az előttünk álló nagy terhelésre való tekintettel szeretnénk a szókincs – a szakterminusok és a reáliák – legfontosabb részét a zsigereinkben tudni. Ilyenkor segíthet a klasszikus szókártyabiflázás, amelyre régóta léteznek számítógépes vagy újabban okostelefonos alkalmazások, mint pl. az ANKI és a VocabTool. Ezekbe a programokba CSV-formátumban importálhatjuk a szavaink listáját – amilyet az Excel is tud exportálni. Beállíthatjuk, hány szót szeretnénk alkalmanként megtanulni. Ne essünk túlzásokba; érdemes minden nap tanulni, de nem több, mint napi 20 szó rögzítésének céljával.

A program "felfedi" a szópár egyik megfelelőjét, mi pedig kimondjuk a célnyelvi megfelelőjét. Hanghullám-elemzést sem az ANKI, sem a VocabTool nem végez; a magunk ellenőreink vagyunk. A szókártya kattintásra "megfordul", és mi magunk választjuk ki 3 smiley közül, hogy a kifejezés

Az első esetben a program a következő session során még egyszer fogja használni a kártyát, s ha akkor megerősítjük, hogy már nem kihívás, akkor eltűnik a pakliból. A második esetben is számíthatunk a kártya további megjelenéseire. A harmadik esetben pedig már az aktuális sessionben fogja erőltetni a lapot; így a vége felé már csak a nehezen megjegyezhető kártyák ismétlődnek, míg legalább a középső értékelést meg nem kapja tőlünk mindegyik.

Kézenfekvő, hogy abban a nyelvi irányban tanuljunk, ahogyan majd dolgoznunk kell. De mivel a legtöbb konferencián és minden liaison-helyzetben is oda-vissza kell dolgoznunk, érdemes anyanyelvünk szavait is kikérdeztetni – azaz az idegen nyelvű szavak gyors előkeresését gyakorolni (ami általában a nagyobb kognitív igénybevétel).

Vissza

2.2 Rövidítések

különösen a német tolmácsokat izzaszthatja meg szóösszetételek, egyenesen következik a rövidítések, olyannyira mindennapossá, hogy a szóképzésnek egy számukra teljesen természetes

a kihívás kettős: nemcsak rengeteg mindent sűrít néhány hangba, aminek magyar megfelelőjének rövidítése nem mindig bevett kifejezés, kikutatni emlékezetből hogy az egészet a betűszó mely tagja tudná helyettesíteni, s mely másik tagjaira van feltétlenül szükség, majd ezeket - természetesen a megfelelő azaz általában fordított sorrendbe téve - magyarul visszaadni

pl. BORG - Bundesoberstufenrealgymnasium - gimnázium, explicitási igénytől és rendelkezésre álló időtől függően reálgimnázium; az Oberstufe elhagyható, mert azt jelenti, hogy nem hatosztályos, hanem a felső négyet oktatja, ami magyarok számára az alap; hogy mitől szövetségi, talán attól, hogy egy nemzeti alaptantervnek megfelel... nem bírhat túlzott jelentőséggel, jobb ha gyorsan meghozzuk az ilyen döntéseket is; neki egyetlen szótag, nekünk a rugalmas "reálgimnázium" is 6, a "felső tagozatos" még egyszer ennyibe kerülne.

pl. BAMF - Bundesamt für Migration und Flüchtlinge - Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal

Vissza

3. Adatok

3.1 Számok

A számok pontos megjegyzését nehezíti, ha előttük vagy utánuk valamilyen fordításintenzív szövegrész áll, pl. egy gazdasági mutató, amelynek célnyelvi megfelelőjét pontosan kell ismerni. A számokhoz gyakran társul mértékegység, amely – különösen műszaki területen – több szóból is állhat.

Ha a tolmács a számot erőforrások hiányában lekerekíti (pl. nem foglalkozik a tizedekkel, századokkal), akkor áll a biztos oldalon, ha hozzáteszi: körülbelül, hozzávetőleg, stb. Milliós, de az utolsó helyiértékig megadott számoknál érdemes a "több, mint" fordulatot használni, és ha minden part szakad, a "több millió" még mindig jobb megoldás, mint a "rengeteg / borzasztó sok / egy nagy csomó / egy valag" formák bármelyike.

A németben és az angolban a 13 és a 19 közötti számok helyett könnyen a tíz 30 és 90 közötti többszöröseit lehet érteni és fordítva. Itt átfedés van az Elhallások c. ponttal. Hasonlóan bosszantó a kontinentális és az angolszász tízhatványok kalamajkája, illetve az eltolódás a német vagy magyar tízhatványokhoz képest. A mértékegységek fordítása pedig annyi buktatót, hamis barátot rejt, hogy abban külön el kell mélyülni, ha az ember műszaki tolmácsolásra vállalkozik.

A németesek számára állandó munkát jelent az egyes és a tízes helyiérték cseréje (nem "húsz-on három" hanem "három-és-húsz"), és ezt annyiszor, ahányszor egy hosszú számban a tízesek kivételével 13 és 99 közötti szorzója van a tízhatványnak; pl.
23.045.067
azaz
"huszonhárommillió-negyvenötezer-hatvanhét"
helyett
"három-és-húsz-millió, öt-és-negyven-ezer, hét-és-hatvan".

Jelen cikk szerzője tolmácsok egyetemi gyakorlatán azt is megélte már, hogy ugyanazt a számadatot négy hallgató négyféleképpen adta vissza.

Fentiek miatt a profi tolmács, amint meghall egy számot, "csapot-papot eldobva" azonnal lejegyzeteli azt. Szinkrontolmácsolás esetén az éppen nem tolmácsoló kabintárs figyeli a szöveget és jegyzi fel társának a számokat! Ha az előadást fóliaprezentáció (slideshow) kíséri, azt ideális esetben a tolmács is előre megkapja, hogy a gyors tájékozódás érdekében megismerje, jó esetben legalább az előadás alatt látja – vagy van egy szorgalmas kabintársa. Rossz csak az, ha ezek egyike sem adott, ellenben az előadás hemzseg a számoktól; ilyen körülmények között a tolmács joggal érezheti kapacitásait méltatlanul elherdálva.

3.2 Dátumok

A német-magyar és az angol-magyar nyelvpárokkal dolgozva a dátumok fordítása szintén problematikus. A magyar a legnagyobb időegységtől halad a legkisebbig. A német sorrend ennek fordítottja, de szintén következetes. Az angolban viszont két lehetőség is van: a némethez hasonló brit NAP-HÓNAP-ÉV és az amerikai HÓNAP-NAP-ÉV formátum. Mivel a számok kizárólagos használata a szóbeli kommunikációban teljes káoszhoz vezetne, az angolban legalább mindig kimondják a hónap nevét.

Mint azt a 3.1-es pontban ábrázoltuk, a probléma megismétlődik a kétjegyű számok tolmácsolásakor; míg a magyar és az angol sorra veszi a helyiértékeket a legnagyobbtól a legkisebbig, addig a németben az egyes és a tízes helyiérték (13 és 99 között) sorrendje fordított. Nézzük meg, mennyi pakolászást igényel, ha egy német beszélő megad egy tól-ig dátumpárt, ami még nem is olyan durva. Példa:

A németül elhangzó dátummegjelölés:

vom fünfzehnten zehnten zweiundzwanzig bis zum einunddreißigsten zwölften vierundzwanzig

magyar megfelelője szóban:

huszonkettő tizediktizenötödikétől huszonnégy tizenkettedikharmincegyedikéig

... ami egyszerűen végigköveti a létező legegyszerűbb, "egyirányú" írásképet:

2022.10.15. - 2024.12.31.

Ezek a - szó legszorosabb értelmében vett - fordítási műveletek nemcsak a német-magyar tolmácsolásban okoznak mindig pillanatnyi fejtörést, de gátlásokhoz vezetnek akkor is, ha ugyanez a tolmács angol-magyar nyelvpárban kezd el dolgozni. A két idegennyelvű tolmácsnak gyakran meg kell állnia elgondolkodni - ha csak pillanatokra is - hogy most milyen nyelvről milyenre is dolgozik?

3.3 Személynevek

Pozíciójuk, titulusuk téves visszaadására sokan háklisak, hiszen keményen megdolgoztak érte. Ha a konszekutív tolmács úgy érzi, egyik-másik reáliát nem sikerült rögzítenie, élnie kell a visszakérdezés lehetőségével. Itt is utalnunk kell a minél alaposabb felkészülés fontosságára.

💡 Gyakorlati tipp rendezvényekre és konferenciákra: Felszólalók kibővített listája

Gondoljuk végig, hogy az adott helyzetben mi mindent tartalmazhatnak a felkonferálások, a felszólalók bemutatkozásai. Alapvetőnek számítanak a név, a titulus, a foglalkozás ~ pozíció ~ betöltött hivatal. Ezen kívül jó ha tudjuk a felszólalók munkahelyét, hogy milyen fórum delegáltjai jelen helyzetben, és ha személyük tényleg fontos az adott kontextusban: milyen tisztségeket töltenek be ~ munkát látnak el még, vagy töltöttek be ill. láttak el korábban. Mindezt először azon a nyelven, amelyen beszélnek.

Hozzunk létre a szövegszerkesztőben egy új dokumentumot, a LAPELRENDEZÉS menüben tájoljuk fekvő helyzetbe, kissé vegyünk vissza a margókból. Fentieket szem előtt tartva hozzunk létre egy 6-7 oszlopos táblázatot (BESZÚRÁS > Táblázat). A Táblázat tulajdonságai párbeszédpanelen állítsuk a szélességét 100%-osra. Adjuk be a fent tisztázott paramétereket a fejléc-sorba, majd töltsük ki a cellákat minél alaposabban. Innentől fogva valahányszor információkat kapunk a szervezőktől, mindennek meglesz a helye, és az se utolsó, hogy világosan látjuk, hogy miket nem tudunk.

Az utolsó oszlopba vigyük fel az előadások témáját, az előadó kutatási területét, Szent Ügyét, életműve kulcsszavait. Sűrűn fogja őket emlegetni.

Ha ezzel megvagyunk, dolgozzuk ki az egészet a mindenkori másik nyelven is; kerülhet az előbbiekkel azonos táblázatba, készíthetünk kéthasábos dokumentumot (valamilyen Condensed betűtípussal) vagy lehet két külön táblázatos oldalunk / dokumentumunk. Jellemzően az utolsó, témákat tartalmazó oszlop is tartalmaz olyan tulajdonneveket, amelyeket nem célszerű ad hoc kitalálni; fix megfelelőik lehetnek vagy nyugodt körülmények között történő fordítást (terminológiai munkát). Sose bízzunk abban, hogy egy rendezvényen csak az egyik nyelvi irányba kell majd tolmácsolnunk, csak mert megrendelőnk így képzelte el. Mindig bekavarhat egy spontán felszólaló, kialakulhat párbeszéd, vagy bővülhet ki a feladat egyik-másik V.I.P. négyszemközti eszmecseréiben való közreműködéssel. Egy összetett intézménynevet, fontos dokumentum nevét nyomás alatt még akkor sem fogjuk tudni, ha percekkel korábban "tolmácsoltuk le" (azaz olvastuk fel). Tehát legjobb ha minden, mindkét nyelven rendelkezésre áll.

Célszerű az így létrejövő táblázatot / táblázatokat – ahogy egyébként a programot és a rendelkezésre álló fóliaprezentációkat is – nemcsak digitális eszközünkön, hanem kinyomtatva is magunkkal vinni.

3.4 A sorrendiség különbségeiről általában

Ahogy eddig is láthattuk, a magyar nyelv a kategorizálás minden esetében a legnagyobb egységgel indít és következetesen halad a legkisebb felé, úgymint:

Ezzel szemben mind a német, mind az angol alapvetően a legkisebbtől a legnagyobb felé halad – de ebben nagyon nem következetesek:

Magyarokként tehát a világ szemében szó szerint "fordítók" vagyunk. A vicc, melyben az autópályán haladó sofőr a rádióban elhangzó figyelmeztetésre megállapítja, hogy nem 1 ámokfutó halad forgalommal szemben az autópályán, hanem az összes, mégsem lenne találó hasonlat ránk. Az hagyján lenne, ha mi lennénk az "ámokfutók". A probléma az, hogy a többi nyelv ELŐRE-HÁTRA halad ezen a kommunikációs sztrádán.

Vissza

4. Felsorolások

Az emberi agy nem számítógép, bár sokan örülnének, ha az lenne. Az előadóknak az általános konvenció szerint minden joguk megvan teljes beszédük felolvasásához. A tolmácstól pedig általános elvárás, hogy Mindent Hűen Adjon Vissza. Az írott szöveg lehetőséget ad a beszéltben nem használt komplexitású mondatszerkezetekre, és teletömhető adatokkal, melyek emlékezetből nem vagy sokkal lassabban lennének előhívhatók, valamint teljes egészében megadott reáliákkal, melyeket a beszéd általában egyszavas nevekkel helyettesít. Ha előzetesen nem kaptunk meg egy olyan anyagot, amelyet még SZERZŐJE SEM tudna fejből előadni, joggal érezhetjük igazságtalannak, mert nekünk memorizálnunk, fordítanunk és előadnunk kell valamit, amivel nem mi foglalkozunk évek óta.

A felsorolások pedig a szakkifejezések, reáliák és adatok legnagyobb információ-sűrűségű konténerei. Az ilyen tételek kontextus (azaz pihenőidők) nélküli sorolása a tolmácsot digitális szótárrá degradálja és rendkívüli módon kimeríti.

Szerencsére a felsorolások általában egyazon témakomplexumhoz tartoznak. Ha azt tapasztaljuk, hogy kapacitásaink határait feszegetik és nincs lehetőségünk lassítást kérni, célravezetőbb lehet a mögöttes tartalomra koncentrálni és nem megpróbálni fordítógépszerűen működni. Ha özönlenek az új információk, hagyatkozzunk tapasztalatkincsünkre, hogy elhangozzanak a témakört megjelölő szavak. Még mindig jobb, ha egyik-másik pontatlan vagy lemarad, mintha a tolmács leblokkol és a fejhallgató teljesen elnémul.

Vissza

5. Idiómák

Az idiómák a nyelv sava-borsa, velük az előadó frappánsan lerövidíthet egy-egy összefüggést, és derülésre bírhatja a közönség egyik felét, a tolmácsot azonban kihívás elé állíthatja. Az idiómák tolmácsolására négy lehetőség van:

1. eset: Az idióma egy-az-egyben megvan a célnyelvben is, mert az egyik nyelvközösség a másiktól vette át.

pl. Äpfel mit Birnen vergleichen
= "almát körtével összehasonlítani"

2. eset: Az idiómának létezik a célnyelvben olyan idiomatikus párja, amely ugyanazt fejezi ki.

pl. über dem Berg sein
= "látja a fényt az alagút végén"
egyszerűbben: "túl van a nehezén"
A "túl van a zenitjén" egy idiomatikus hamis barát lenne!

pl. aus dem letzten Loch pfeifen
tükörfordítása: "az utolsó lyukból sípol"
Hamis barát: "100 sebből vérzik", ugyanis a német beszélők nem teljesen ezt fejezik ki vele, hanem hogy "a végét járja", "az utolsókat rúgja"

pl. jemandem den Fehdehandschuh hinwerfen
tükörfordítás: "vkinek odavetni a páncélkesztyűt"
jobb: kiásni a csatabárdot, megküldeni a hadüzenetet

A 2. és a 3. eset határán:

pl. den Braten riechen
= "megérzi a sült illatát"
Nem mindig lenne helyes a "mint kopó ha megérzi a zsíros ebédet" idézetet alkalmi idiómaként használni, ugyanis a német idióma jelentéstartományában az aggasztó dolgok időben történő észlelése is benne foglaltatik, nem csak a haszon lehetőségének megszimatolása.

3. eset: A forrásnyelvi idiómának egyáltalán nincs megfelelője a célnyelvben, de annak tükörfordított változatát meg fogják érteni.

pl. jemandem goldene Brücken bauen
tükörfordítás: "aranyhidakat építeni vkinek"
Jelentése: felkínálni vkinek a lehetőséget, hogy visszás helyzetéből kár nélkül távozhasson.

pl. die Chemie stimmt
tükörfordítás: "megfelel (jól működik) a kémia"
Jelentése: harmonikus a kapcsolat, két ember jól összeillik. Ennek a hasonlatnak az átvétele a magyarban mostanában megy végbe; ha a főnévhez egy fix igét is kapcsolunk - és ez lehet a működik szó - akkor magyar idiómaként foytathatja életét.

4. eset: Nincs megfelelője és a tükörfordítása értelmezhetetlen lenne; lehetséges megoldásai: főnevesítés, igésítés vagy körülírás.

pl. jemandem einen Bärendienst erweisen
= "valakinek medveszolgálatot tenni"
jelentése: "segítsége többet árt, mint használ"
Itt dolgozhatnánk Mekk Mester alakjával vagy a rontópál szóval – ha épp úgy jön ki a lépés, hogy tudunk főnevesíteni.

Az idiómapárok tanulására a nyelvoktatás nem fektet akkora hangsúlyt, és a tolmácsok számára sem bír olyan fontossággal, mint a szakterminusok és a reáliák ismerete. Mégis, egy jól eltalált idiómafordítással sok szimpátiát arathatunk, mert vagy a két kultúra együvé tartozását húzzák alá (1-es eset), tévedhetetlen értelmezési képességünket (2-es eset) vagy gyors problémamegoldó készségünket demonstrálja (4-es eset).
Egy magyarázatokkal is ellátott idiómaszótárat ezen a linken talál.

Vissza

6. Téma (összefüggések) idegensége

A tolmácstudomány a tudás két fajtáját különbözteti meg:

A két fogalom jól megfeleltethető a német Wissen és Können ill. a knowledge és az ability vagy skill szavaknak. A tolmács számára a deklaratív tudás a kulturális és szakma-specifikus tudás, procedurális tudása a nyelvi és kognitív készségekből, tolmácsolási stratégiákból áll.

A tolmács gyakran kerül új helyzetekbe, találkozik új összefüggésekkel és szavak tömegével. Legyen bármilyen intelligens, művelt és világlátott, gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy adott szakterületről a jelenlévők közül ő rendelkezik a legkevesebb ismerettel. Sajnos az idegen nyelveket nem beszélő ügyfelek néha úgy képzelik el, hogy a tolmács kb. úgy dolgozik, mint egy kezdetleges gépi fordító: szavakat pakol egymás után; értenie nem is szükséges. Valójában a jobb fordítószoftverek sem így dolgoznak. Ezért fontos, hogy a szervezők, előadók különös figyelmet fordítsanak arra, hogy mi az, amit a tolmács nem tudhat: legyenek azok bár szakmai ~ tartalmi dolgok, az esemény körülményei vagy a résztvevőkkel kapcsolatos tudnivalók, a tolmácsnak pedig mindent meg kell tennie, hogy információk bekérésével és kutató munkával minél többet megtudjon. A felkészüléssel a deklaratív, a gyakorlattal a procedurális tudása nő, és minél fejlettebb az utóbbi, annál inkább tehermentesíti a tolmácsot, hogy a leghatékonyabban élhessen az előbbivel.

Vissza

7. A megfogalmazás idegensége

Még egyazon nyelv beszélői között is lehetnek eltérések a tekintetben, hogy hogyan fogalmaznak. A német nyelv használói között is vannak olyanok, akik a nyelv moduláris bővíthetőségét, műszaki jellegét jobban kihasználják. Ennek egyik példája, amikor műszaki szövegekben a birtokos szerkezetből elhagyják a von elöljárószót, a névelőt, a Genitiv-S-t ("Programmierung Boardcomputer" = "Programmierung des Boardcomputers"). Egy másik esete, amikor az írásjelek közlése is a beszélt szövegbe kerül ("Fragezeichen" "Strägstrich" "Bindestrich"), ami a nyelvnek már egyfajta programnyelvszerű használatára utal. Ez a magyar gondolkodás számára idegen. Ha az előadó beszéde közben a tolmács idegenségérzete csak fokozódik, akkor – szinkrontolmácsolás esetén – érdemes megnövelnie a követési távolságot. Az idegen kultúrájú beszélő gondolatait ugyanis az ő feladata megérteni; ha nagyon tapadna, és a célnyelvtől idegen módon adná át az információt, akkor félmunkát végezne és fárasztaná a hallgatóságát.

Vissza

8. Tempó

Ahogy már említettük, a gyors tempó valamennyi fent nevezett nehézségre rátesz még egy lapáttal. Míg a tolmácsok általában a túl gyors beszédet szokták nehezményezni, gondot okozhat a túlzott lassúság és a drámaian változó tempó is.

Szinkrontolmácsolás

Miközben a tolmács egy korábbi szövegrészt fogalmaz meg és egy annál is korábbit realizál, az aktuálisan hallott szöveg elveszhet. Ha azt érzi, hogy egyre több a "fekete folt", egyre többet kell anticipálni (kitalálni, mit mondhattak), akkor jobb, ha a tolmács előbb vállal be némi veszteséget és ugrik "előre", máskülönben teljesen kieshet a szövegből.

Konszekutív tolmácsolás

Itt a tolmács alapvetően az összefüggések megértése ~ megjegyzése és a jegyzetelés optimális arányára törekszik. Ha járatlan a témában (ld. még 6. Téma (összefüggések) idegensége) és még a tempó is gyors, vigyáznia kell, mert ha írása olvashatatlanná válik és / vagy megtelik felidézhetetlen rövidítésekkel, kivehetetlen szimbólumokkal, elveszítheti a fonalat.

Hogy a beszélő tempója mennyire számít gyorsnak, az múlik a nyelvi irányon is. Két nyelvet összehasonlítva talán a legfeltűnőbb különbség azok eltérő információsűrűsége; pl. egy angol-magyar brosúrán vagy weboldalon a magyar szöveg kb. 25%-kal hosszabb, mint az angol eredeti. Tolmácsolásnál a nagyon tömören fogalmazó angol szöveget ezért csak nagyon gyors beszédtempóval lehet visszaadni magyarul. Ez nem jelenti azt, hogy ha megfordul a nyelvi irány, a tolmács hátradőlhet. Az angol megfelelő nem 25%-kal lesz rövidebb, mivel a magyar más, az angolt kikezdő szerkezeteket használ; ezenkívül a tömörebben fogalmazó nyelvre dolgozva a "számítási igény" megnő: nagyobb információmennyiségeket kell átfogni, többet kell anticipálni, és az első, intuitív megoldások szavait gyorsabban kell átrendezni. Terjengősebb nyelvre tehát a gyorsabb beszédtempó, tömörebben fogalmazó nyelvre tolmácsolva viszont a fogalmazás (az átváltási műveletek) vonnak el erőforrásokat.

A tolmács 'A nyelve' az anyanyelve, 'B nyelve' az első idegen nyelve, amelyet kiválóan ért és beszél is, és 'C nyelvei' olyan idegen nyelvek, amelyeken kiválóan ért, de nem feltétlenül beszél is kiválóan. A tolmácsok A és B nyelvük között mindkét irányba dolgoznak. A C nyelv azonban csak a forrásszöveg nyelve lehet, amelyről általában csak az A nyelvre dolgoznak. A nyelvi irányokat a nehézség skáláján a következőképpen lehet elhelyezni:

B → A C → A A → B A → C
alacsony igénybevétel közepes vagy magas igénybevétel célszerűtlenül magas igénybevétel; nem profi

Vissza

9. Elhallások

Míg a félreértés a tartalmak összetettebb okokból előforduló helytelen értelmezését jelenti, elhallás alatt az ismert vagy félig ismeretlen szavak hibás percepcióját értjük. Ennek gyakori oka, hogy a szó hangalakja hasonlít egy másik szó hangalakjához – esetenként azért, mert etimológiailag tényleg rokon szavak.

Amikor a tolmács egy szót, vagy annak egy részét valamilyen fizikai okból nem hallja meg (környezeti zaj, elnagyolt artikuláció, COVID-maszk), akkor kikövetkezteti a szövegkörnyezetből. Ha a szó félig-meddig ismeretlen, jelentésének megtippelésében egyéb nyelvek ismerete sokat segít. A frankofón és a germán nyelvek szókincse között jelentős átfedés van, mert mindegyikre nagy hatással volt a latin, jelenleg pedig különösen az angol befolyásolja a többit.

Válasszuk bármelyik megoldást is, nem biztos, hogy a jelentéstartalma precízen fogja fedni az eredetiét – "a show-nak azonban folytatódnia kell".

Elhallások lényegesen sűrűbben fordulnak elő a C, azaz a kevésbé erős idegen nyelvet hallgatva.

Szinkrontolmácsolásnál a sok kiejtett szó "fizikailag" fedi el az elhangzó beszéd következő egységeit. A mélyebb hangú tolmácsoknak kedvezőbb, ha a beszélő magas hangú, és fordítva, mert így a két hang jobban elválik egymástól, a saját nem fedi el az idegen hangot – de a gyakorlattal fejlődik a hangok szétválasztásának képessége is.

Vissza

10. Szövegszintű problémák

Míg a közvetlen beszédben a hozzáfűzések – megfelelő hangsúlyozás mellett – nem okoznak gondot, másodkézből nem mindig érthető, hogy egy mellékmondat csupán zárójeles volt, illetve hogy meddig tartott. Ezt egy szertelen előadó még fokozhatja azzal, ha a beszéde egymásból nyíló zárójelek végtelen sorozata, amelyek sosem kerülnek lezárásra. Hogy minden asszociáció újakat nyit meg, jellemzően az idősebb előadóknál jelent problémát; jó esetben vázlattal készülnek, vagy jelen van egy moderátor is, aki irányítja az előadást.

Szintén nem szerencsés ennek ellenkező esete, amikor a beszélő lényegi információkat hagy el valamilyen általános műveltség előfeltételezése miatt.

Nehezíti a tolmács dolgát a sok rosszul szerkesztett mondat is, pl. ha a beszélő másképp fejez be egy mondatot, mint ahogy az a kezdetéhez illett volna, félbehagy szószerkezeteket, gondolatokat, sok az újrakezdés, vagy nincs a mondatoknak határa.

💡 Gyakorlati tipp: Az ügyfél ne legyen "király"

Ha a szöveg nagyon problémás, amint lehetséges, kérdezzünk vissza egy jól tettenérhetően problémás szövegrészre. Példák:

- "Amikor azt mondja, hogy 'megcsináljuk', akkor kik és mit csináltak volna meg?"
A németben ugyanis háromféle névelő utalhat a tárgyra, így náluk potenciálisan több mindenre utalhat egy ilyen ige, nem mindegy tehát, hogy ihn-t, sie-t vagy es-t (den-t, die-t vagy das-t) választunk.

- "Végülis jó vagy rossz, hogy ez történt?"
Amikor nem világos a beszédszándék.

Amikor kérdezünk, járjunk elől jó példával a fogalmazásmód egyszerűségében és az artikuláció világosságában. Így a türelmetlen / hebrencs / szégyellős beszélő vagy előadó ráébred, a közvetítővel történő kommunkáció nem olyan egyszerű és lehet, hogy valamelyest el kell hagynia komfortzónáját. Jó esetben felismeri, hogy mi lehet szuboptimális saját kifejezésmódjában, és igyekezni fog a továbbiakban világosabb lenni.

A tolmács nem vizsgabizottság, sem bíróság, hanem alapvetően szolgáltatóként látja el feladatait, de pontosan ezen kötelességeinek része az is, hogy a maga részéről jelezze, ha valaki félreérthető szöveget produkál, még akkor is, ha ez a megbízója vagy egy nagyon fontos személy.

angol zászló német zászló