Tolmácsolási tippek

Vissza

2. Reáliák

A reáliák legtöbbször olyan kritikus információt képeznek, amely nélkül nemhogy a tartalom nem lenne érthető; szerkeszteni sem lenne mire a mondatot. Intézmények, tisztségek, törvények, fontos szerződések, események nevei. Ezek a több szóból álló kifejezések a célnyelvet hallgató személyeknek is inkább a maguk fix célnyelvi megfelelőjét hallva ugranak be (pl. a német Finanzamt "pénzügyi hivatalként" magyarra tolmácsolva ugyan betölti a mondatban játszott szerepét, de a magyar hallgatóság akkor kap pontosabb képet, ha "adóhivatalként" hivatkozunk rá). Tehát tolmácsként be kell gyakorolni őket, amiben – ahogy az adott témájú tolmácsolás egészében is – segít, ha minél több ismeretet szerzünk róluk.

Az ún. kulturális reáliák (pl. "Őszödi beszéd") elmagyarázására szinkrontolmácsolásnál nincs idő, de konszekutív tolmácsolásnál a hallgatóság feltételezhető tudásszintjének megfelelően célszerű lehet minimális mértékben körülírni ("a volt miniszterelnök 2006-os pártgyűlésen elmondott beszéde"; ha ennyi nem lenne elegendő, az nem a nyelvi közvetítő problémája). Ennek enyhébb esete, amikor a másik nyelven a kulturális reáliának (pl. Trianon) létezik bevett megfelelője (der Friedensvertrag von Versaille), ami nem kerül annyi időbe. Mindkét említett példa megoldásához szükséges azonban, hogy a tolmács legalább nagy vonalakban rendelkezzen a kapcsolódó történeti ismeretekkel.

A tolmácsok kifárasztásának biztos módja a reáliahalmozás, ami konferenciákon, politikai fórumokon előadott beszédek első mondataiban sajnos előfordul. Jó példa erre, amikor egy ünnepség megnyitóján egy prominens ember egy az alábbihoz hasonló köszöntőt mond:

"Szeretném megköszönni a magam és az intézménynév+osztály neve munkatársai nevében személynév+pozíció-nak, hogy a földrajzi hely-i intézménynév gyönyörű épületében fogadják a pozíció+személynév-vezette földrajzi hely-i intézménynév delegáltjait, hogy a rendezvény neve alkalmából közösen találjunk megoldást az évszám-i esemény és az esemény kihívásaira."

Ha egy beszélő az adott témában és az adott közegben is otthon van, egy a fentihez hasonló mondat úgy hagyhatja el az ajkát, hogy fel sem merül benne, hogy ezzel milyen kihívás elé állítja a tolmácsot. Márpedig egy beszéd utolsó mondatainál csak egy dolog lehet fontosabb: a nyitánya. Ha a tolmács bizonytalan, leginkább ekkor tűnik fel mindenkinek.

A felkészülés itt is kulcsfontosságú; jó esetben mindkét nyelven a tolmács előtt van a szervezők és a résztvevők neve, pozíciója és intézményük, valamint a témát érintő események, dokumentumok nevei. Ha egy ilyen lista és a glosszárium összeállítása után még marad ideje, a tolmácsnak minél jobban el kell mélyülnie a tárgyban – hogy miért, azt a 6. Téma (összefüggések) idegensége pontban még részletezzük.

2.1. Intézménynevek (birtokos szerkezetek)

Az intézménynevek gyakran hosszú birtokos szerkezetek, pl.

• Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztály

Mint ilyeneket, a németben és az angolban illene őket megfordítani:

• Hauptabteilung Grundbuchamt des Regierungsamts von Hauptstadt Budapest
• Land Registry Department of the Government Office of Capital City Budapest

Nem fog az értés rovására menni, viszont tehermentesíthet bennünket, ha a kisebbtől-nagyobb felé haladás szigorán részben lazítunk. Élő tolmácsolásnál nem érdemes megvárni három-négytagú intézménynevek végét, mert különben az intézménynév hosszának kétszeresével nő meg a követési távolságunk. A hallgató csak vár és vár, aztán egyszerre olyan szózuhatagot kap, hogy csak pislog; az általa befogadandó információsűrűség drámaian oszcillál. Érdemes tehát az intézménynév becsült felénél elkezdeni, amit addig megtudtunk (jóllehet nem tudhatjuk, milyen hosszú lesz az egész):

• Regierungsamt von Hauptstadt Budapest, Hauptabteilung Grundbuchamt
• Government Office of Capital City Budapest, Land Registry Department

Igaz ugyan, hogy az indoeurópai nyelvek birtokos szerkezeteiket jobbra bővítik (valamije valakinek), de képesek fordítva is dolgozni (valakinek a valamije). Ugyanúgy használják a "friend of mine" "ein Freund von mir" mint a "my friend" ill. "mein Freund" alakot. Az, hogy "Die verlorene Ehre der Katharina Blum" ugyanúgy állhat irodalmi mű borítóján mint a "Der Widerspenstigen Zähmung".

A magyar birtokos szerkezet struktúrája a valakinek-a-valamije, és ezen nem változtat, hogy lírai szövegekben éppen előfordulhat olyasmi, hogy "elvesztett tisztessége Katharina Blumnak"; ez a mi nyelvünkön már archaizáló lenne.

Tartsuk észben, hogy a birtokos szerkezetek mind az IE -> magyar, mind a magyar -> IE irányban emlékezetterhelők, és keressük a tehermentesítés eszközeit!

2.2 Rövidítések

különösen a német tolmácsokat izzaszthatja meg szóösszetételek, egyenesen következik a rövidítések, olyannyira mindennapossá, hogy a szóképzésnek egy számukra teljesen természetes

a kihívás kettős: nemcsak rengeteg mindent sűrít néhány hangba, aminek magyar megfelelőjének rövidítése nem mindig bevett kifejezés, kikutatni emlékezetből hogy az egészet a betűszó mely tagja tudná helyettesíteni, s mely másik tagjaira van feltétlenül szükség, majd ezeket - természetesen a megfelelő azaz általában fordított sorrendbe téve - magyarul visszaadni

pl. BORG - Bundesoberstufenrealgymnasium - gimnázium, explicitási igénytől és rendelkezésre álló időtől függően reálgimnázium; az Oberstufe elhagyható, mert azt jelenti, hogy nem hatosztályos, hanem a felső négyet oktatja, ami magyarok számára az alap; hogy mitől szövetségi, talán attól, hogy egy nemzeti alaptantervnek megfelel... nem bírhat túlzott jelentőséggel, jobb ha gyorsan meghozzuk az ilyen döntéseket is; neki egyetlen szótag, nekünk a rugalmas "reálgimnázium" is 6, a "felső tagozatos" még egyszer ennyibe kerülne.

pl. BAMF - Bundesamt für Migration und Flüchtlinge - Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal

Vissza

3. Adatok

3.1 Számok

A számok pontos megjegyzését nehezíti, ha előttük vagy utánuk valamilyen fordításintenzív szövegrész áll, pl. egy gazdasági mutató, amelynek célnyelvi megfelelőjét pontosan kell ismerni. A számokhoz gyakran társul mértékegység, amely – különösen műszaki területen – több szóból is állhat.

Ha a tolmács a számot erőforrások hiányában lekerekíti (pl. nem foglalkozik a tizedekkel, századokkal), akkor áll a biztos oldalon, ha hozzáteszi: körülbelül, hozzávetőleg, stb. Milliós, de az utolsó helyiértékig megadott számoknál érdemes a "több, mint" fordulatot használni, és ha minden part szakad, a "több millió" még mindig jobb megoldás, mint a "rengeteg / borzasztó sok / egy nagy csomó / egy valag" formák bármelyike.

A németben és az angolban a 13 és a 19 közötti számok helyett könnyen a tíz 30 és 90 közötti többszöröseit lehet érteni és fordítva. Itt átfedés van az Elhallások c. ponttal. Hasonlóan bosszantó a kontinentális és az angolszász tízhatványok kalamajkája, illetve az eltolódás a német vagy magyar tízhatványokhoz képest. A mértékegységek fordítása pedig annyi buktatót, hamis barátot rejt, hogy abban külön el kell mélyülni, ha az ember műszaki tolmácsolásra vállalkozik.

A németesek számára állandó munkát jelent az egyes és a tízes helyiérték cseréje (nem "húsz-on három" hanem "három-és-húsz"), és ezt annyiszor, ahányszor egy hosszú számban a tízesek kivételével 13 és 99 közötti szorzója van a tízhatványnak; pl.
23.045.067
azaz
"huszonhárommillió-negyvenötezer-hatvanhét"
helyett
"három-és-húsz-millió, öt-és-negyven-ezer, hét-és-hatvan".

Jelen cikk szerzője tolmácsok egyetemi gyakorlatán azt is megélte már, hogy ugyanazt a számadatot négy hallgató négyféleképpen adta vissza.

Fentiek miatt a profi tolmács, amint meghall egy számot, "csapot-papot eldobva" azonnal lejegyzeteli azt. Szinkrontolmácsolás esetén az éppen nem tolmácsoló kabintárs figyeli a szöveget és jegyzi fel társának a számokat! Ha az előadást fóliaprezentáció (slideshow) kíséri, azt ideális esetben a tolmács is előre megkapja, hogy a gyors tájékozódás érdekében megismerje, jó esetben legalább az előadás alatt látja – vagy van egy szorgalmas kabintársa. Rossz csak az, ha ezek egyike sem adott, ellenben az előadás hemzseg a számoktól; ilyen körülmények között a tolmács joggal érezheti kapacitásait méltatlanul elherdálva.

3.2 Dátumok

A német-magyar és az angol-magyar nyelvpárokkal dolgozva a dátumok fordítása szintén problematikus. A magyar a legnagyobb időegységtől halad a legkisebbig. A német sorrend ennek fordítottja, de szintén következetes. Az angolban viszont két lehetőség is van: a némethez hasonló brit NAP-HÓNAP-ÉV és az amerikai HÓNAP-NAP-ÉV formátum. Mivel a számok kizárólagos használata a szóbeli kommunikációban teljes káoszhoz vezetne, az angolban legalább mindig kimondják a hónap nevét.

Mint azt a 3.1-es pontban ábrázoltuk, a probléma megismétlődik a kétjegyű számok tolmácsolásakor; míg a magyar és az angol sorra veszi a helyiértékeket a legnagyobbtól a legkisebbig, addig a németben az egyes és a tízes helyiérték (13 és 99 között) sorrendje fordított. Nézzük meg, mennyi pakolászást igényel, ha egy német beszélő megad egy tól-ig dátumpárt, ami még nem is olyan durva. Példa:

A németül elhangzó dátummegjelölés:

vom fünfzehnten zehnten zweiundzwanzig bis zum einunddreißigsten zwölften vierundzwanzig

magyar megfelelője szóban:

huszonkettő tizedik hó tizenötödikétől huszonnégy tizenkettedik hó harmincegyedikéig

... ami egyszerűen végigköveti a létező legegyszerűbb, "egyirányú" írásképet:

2022.10.15. - 2024.12.31.

Ezek a - szó legszorosabb értelmében vett - fordítási műveletek nemcsak a német-magyar tolmácsolásban okoznak mindig pillanatnyi fejtörést, de gátlásokhoz vezetnek akkor is, ha ugyanez a tolmács angol-magyar nyelvpárban kezd el dolgozni. A két idegennyelvű tolmácsnak gyakran meg kell állnia elgondolkodni - ha csak pillanatokra is - hogy most milyen nyelvről milyenre is dolgozik?

3.3 Személynevek

Pozíciójuk, titulusuk téves visszaadására sokan háklisak, hiszen keményen megdolgoztak érte. Ha a konszekutív tolmács úgy érzi, egyik-másik reáliát nem sikerült rögzítenie, élnie kell a visszakérdezés lehetőségével. Itt is utalnunk kell a minél alaposabb felkészülés fontosságára.

3.4 A sorrendiség különbségeiről általában

Ahogy eddig is láthattuk, a magyar nyelv a kategorizálás minden esetében a legnagyobb egységgel indít és következetesen halad a legkisebb felé, úgymint:

• számok: százas – tízes – egyes
• dátumok: év – hónap – nap
• személynevek: előbb a család, azután az egyén keresztneve
• címek: irányítószám, város, közterület, birtokos és jelzős szerkezeteinknek is megfelelően ezután a közterület jellege, házszám, ajtószám
• jogszabályhelyek: törvény neve, paragrafus vagy cikk száma, bekezdés
• intézmények: földrajzi egység vagy glottoníma, felső hatóság / hivatal, alsóbb hivatal / osztály

Ezzel szemben mind a német, mind az angol alapvetően a legkisebbtől a legnagyobb felé halad – de ebben nagyon nem következetesek:

• a számok a csilliárdoktól a tízesekig helyiértéknek megfelelően, az arab notáció sorrendjében haladnak, de a beszélt német az egyeseket és a tízeseket 13 és 99 között megcseréli; a beszélt angol 13 és 19 között
• dátumformátumból angol nyelven kétféle is van (ld. 3.2)
• személynevek: egyén keresztneve családnév
  • az állandósult jelzővel rendelkező történelmi személyiségek nevében a jelzős szerkezetek rendes sorrendje megfordul, ld. "Karl der Große" vagy "Charles the Great" (noha egyébként a jelzős szerkezetek sorrendje az IE nyelvekben is: bővítmény(ek) + alaptag)
• jogszabályhelyeknél a német ugyan befelé indít, mert a paragrafus vagy cikk számát követi a bekezdés száma – sajnos ezután árulja csak el a törvény nevét, és ha az kötetszámot is tartalmaz, az hol a törvénynév előtt, hol pedig az után áll

Magyarokként tehát a világ szemében szó szerint "fordítók" vagyunk. A vicc, amelyben az autópályán haladó sofőr a rádióban elhangzó figyelmeztetésre megállapítja, hogy nem 1 ámokfutó halad forgalommal szemben az autópályán, hanem az összes, mégsem lenne találó hasonlat ránk.
Az még csak hagyján lenne, ha mi lennénk az "ámokfutók".
A probléma az, hogy egyes nyelvek előre-hátra haladnak ezen a kommunikációs sztrádán.

Hogy mennyire fordítva gondolkodunk indoeurópai barátainkhoz képest, az a célhatározói és a már említett birtokos szerkezeteken látható a legjobban, amely a törvény- (vagy rendelet-) nevekben kulminálódik. Vegyük pl. a Dublin III-rendelet német nevét:

VERORDNUNG (EU) Nr. 604/2013 DES EUROPÄISCHEN PARLAMENTS UND DES RATES vom 26. Juni 2013 zur Festlegung der Kriterien und Verfahren zur Bestimmung des Mitgliedstaats, der für die Prüfung eines von einem Drittstaatsangehörigen oder Staatenlosen in einem Mitgliedstaat gestellten Antrags auf internationalen Schutz zuständig ist

Az angol változat ezzel egészen a közepéig szinkronban van:

REGULATION (EU) No 604/2013 OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 26 June 2013 establishing the criteria and mechanisms for determining the Member State responsible for examining an application for international protection lodged in one of the Member States by a third-country national or a stateless person

Elképesztő, de a magyar változat az angolhoz képest végig pontosan fordított sorrendű:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 604/2013/EU RENDELETE (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról

A példa nem légből kapott, ld. itt, itt és itt.

Vissza

4. Felsorolások

Az emberi agy nem számítógép, bár sokan örülnének, ha az lenne. Az előadóknak az általános konvenció szerint minden joguk megvan teljes beszédük felolvasásához. A tolmácstól pedig általános elvárás, hogy Mindent Hűen Adjon Vissza. Az írott szöveg lehetőséget ad a beszéltben nem használt komplexitású mondatszerkezetekre, és teletömhető adatokkal, melyek emlékezetből nem vagy sokkal lassabban lennének előhívhatók, valamint teljes egészében megadott reáliákkal, melyeket a beszéd általában egyszavas nevekkel helyettesít. Ha előzetesen nem kaptunk meg egy olyan anyagot, amelyet még SZERZŐJE SEM tudna fejből előadni, joggal érezhetjük igazságtalannak, mert nekünk memorizálnunk, fordítanunk és előadnunk kell valamit, amivel nem mi foglalkozunk évek óta.

A felsorolások pedig a szakkifejezések, reáliák és adatok legnagyobb információ-sűrűségű konténerei. Az ilyen tételek kontextus (azaz pihenőidők) nélküli sorolása a tolmácsot digitális szótárrá degradálja és rendkívüli módon kimeríti.

Szerencsére a felsorolások általában egyazon témakomplexumhoz tartoznak. Ha azt tapasztaljuk, hogy kapacitásaink határait feszegetik és nincs lehetőségünk lassítást kérni, célravezetőbb lehet a mögöttes tartalomra koncentrálni és nem megpróbálni fordítógépszerűen működni. Ha özönlenek az új információk, hagyatkozzunk tapasztalatkincsünkre, hogy elhangozzanak a témakört megjelölő szavak. Még mindig jobb, ha egyik-másik pontatlan vagy lemarad, mintha a tolmács leblokkol és a fejhallgató teljesen elnémul.

Vissza

5. Idiómák

Az idiómák a nyelv sava-borsa, velük az előadó frappánsan lerövidíthet egy-egy összefüggést, és derülésre bírhatja a közönség egyik felét, a tolmácsot azonban kihívás elé állíthatja. Az idiómák tolmácsolására négy lehetőség van:

1. eset: Az idióma egy-az-egyben megvan a célnyelvben is, mert az egyik nyelvközösség a másiktól vette át.

pl. Äpfel mit Birnen vergleichen
= "almát körtével összehasonlítani"

2. eset: Az idiómának létezik a célnyelvben olyan idiomatikus párja, amely ugyanazt fejezi ki.

pl. über dem Berg sein
= "látja a fényt az alagút végén"
egyszerűbben: "túl van a nehezén"
A "túl van a zenitjén" egy idiomatikus hamis barát lenne!

pl. aus dem letzten Loch pfeifen
tükörfordítása: "az utolsó lyukból sípol"
Hamis barát: "100 sebből vérzik", ugyanis a német beszélők nem teljesen ezt fejezik ki vele, hanem hogy "a végét járja", "az utolsókat rúgja"

pl. jemandem den Fehdehandschuh hinwerfen
tükörfordítás: "vkinek odavetni a páncélkesztyűt"
jobb: kiásni a csatabárdot, megküldeni a hadüzenetet

A 2. és a 3. eset határán:

pl. den Braten riechen
= "megérzi a sült illatát"
Nem mindig lenne helyes a "mint kopó ha megérzi a zsíros ebédet" idézetet alkalmi idiómaként használni, ugyanis a német idióma jelentéstartományában az aggasztó dolgok időben történő észlelése is benne foglaltatik, nem csak a haszon lehetőségének megszimatolása.

3. eset: A forrásnyelvi idiómának egyáltalán nincs megfelelője a célnyelvben, de annak tükörfordított változatát meg fogják érteni.

pl. jemandem goldene Brücken bauen
tükörfordítás: "aranyhidakat építeni vkinek"
Jelentése: felkínálni vkinek a lehetőséget, hogy visszás helyzetéből kár nélkül távozhasson.

pl. die Chemie stimmt
tükörfordítás: "megfelel (jól működik) a kémia"
Jelentése: harmonikus a kapcsolat, két ember jól összeillik. Ennek a hasonlatnak az átvétele a magyarban mostanában megy végbe; ha a főnévhez egy fix igét is kapcsolunk - és ez lehet a működik szó - akkor magyar idiómaként foytathatja életét.

4. eset: Nincs megfelelője és a tükörfordítása értelmezhetetlen lenne; lehetséges megoldásai: főnevesítés, igésítés vagy körülírás.

pl. jemandem einen Bärendienst erweisen
= "valakinek medveszolgálatot tenni"
jelentése: "segítsége többet árt, mint használ"
Itt dolgozhatnánk Mekk Mester alakjával vagy a rontópál szóval – ha épp úgy jön ki a lépés, hogy tudunk főnevesíteni.

Az idiómapárok tanulására a nyelvoktatás nem fektet akkora hangsúlyt, és a tolmácsok számára sem bír olyan fontossággal, mint a szakterminusok és a reáliák ismerete. Mégis, egy jól eltalált idiómafordítással sok szimpátiát arathatunk, mert vagy a két kultúra együvé tartozását húzzák alá (1-es eset), tévedhetetlen értelmezési képességünket (2-es eset) vagy gyors problémamegoldó készségünket demonstrálja (4-es eset).
Egy magyarázatokkal is ellátott idiómaszótárat ezen a linken talál.

Vissza

6. Téma (összefüggések) idegensége

A tolmácstudomány a tudás két fajtáját különbözteti meg:

• a deklaratív (köznyelven "lexikális") tudás a világról szerzett adatszerű információk összessége; könnyen verbalizálható, forrása az élettapasztalat és a médiumok
• a procedurális tudás (köznyelven "készség") ezzel szemben nem tudatos, alkalmazása öntudatlanul történik

A két fogalom jól megfeleltethető a német Wissen és Können ill. a knowledge és az ability vagy skill szavaknak. A tolmács számára a deklaratív tudás a kulturális és szakma-specifikus tudás, procedurális tudása a nyelvi és kognitív készségekből, tolmácsolási stratégiákból áll.

A tolmács gyakran kerül új helyzetekbe, találkozik új összefüggésekkel és szavak tömegével. Legyen bármilyen intelligens, művelt és világlátott, gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy adott szakterületről a jelenlévők közül ő rendelkezik a legkevesebb ismerettel. Sajnos az idegen nyelveket nem beszélő ügyfelek néha úgy képzelik el, hogy a tolmács kb. úgy dolgozik, mint egy kezdetleges gépi fordító: szavakat pakol egymás után; értenie nem is szükséges. Valójában a jobb fordítószoftverek sem így dolgoznak. Ezért fontos, hogy a szervezők, előadók különös figyelmet fordítsanak arra, hogy mi az, amit a tolmács nem tudhat: legyenek azok bár szakmai ~ tartalmi dolgok, az esemény körülményei vagy a résztvevőkkel kapcsolatos tudnivalók, a tolmácsnak pedig mindent meg kell tennie, hogy információk bekérésével és kutató munkával minél többet megtudjon. A felkészüléssel a deklaratív, a gyakorlattal a procedurális tudása nő, és minél fejlettebb az utóbbi, annál inkább tehermentesíti a tolmácsot, hogy a leghatékonyabban élhessen az előbbivel.

Vissza

7. A megfogalmazás idegensége

Még egyazon nyelv beszélői között is lehetnek eltérések a tekintetben, hogy hogyan fogalmaznak. A német nyelv használói között is vannak olyanok, akik a nyelv moduláris bővíthetőségét, műszaki jellegét jobban kihasználják. Ennek egyik példája, amikor műszaki szövegekben a birtokos szerkezetből elhagyják a von elöljárószót, a névelőt, a Genitiv-S-t ("Programmierung Boardcomputer" = "Programmierung des Boardcomputers"). Egy másik esete, amikor az írásjelek közlése is a beszélt szövegbe kerül ("Fragezeichen" "Strägstrich" "Bindestrich"), ami a nyelvnek már egyfajta programnyelvszerű használatára utal. Ez a magyar gondolkodás számára idegen. Ha az előadó beszéde közben a tolmács idegenségérzete csak fokozódik, akkor – szinkrontolmácsolás esetén – érdemes megnövelnie a követési távolságot. Az idegen kultúrájú beszélő gondolatait ugyanis az ő feladata megérteni; ha nagyon tapadna, és a célnyelvtől idegen módon adná át az információt, akkor félmunkát végezne és fárasztaná a hallgatóságát.

Vissza

8. Tempó

Ahogy már említettük, a gyors tempó valamennyi fent nevezett nehézségre rátesz még egy lapáttal. Míg a tolmácsok általában a túl gyors beszédet szokták nehezményezni, gondot okozhat a túlzott lassúság és a drámaian változó tempó is.

Szinkrontolmácsolás

Miközben a tolmács egy korábbi szövegrészt fogalmaz meg és egy annál is korábbit realizál, az aktuálisan hallott szöveg elveszhet. Ha azt érzi, hogy egyre több a "fekete folt", egyre többet kell anticipálni (kitalálni, mit mondhattak), akkor jobb, ha a tolmács előbb vállal be némi veszteséget és ugrik "előre", máskülönben teljesen kieshet a szövegből.

Konszekutív tolmácsolás

Itt a tolmács alapvetően az összefüggések megértése ~ megjegyzése és a jegyzetelés optimális arányára törekszik. Ha járatlan a témában (ld. még 6. Téma (összefüggések) idegensége) és még a tempó is gyors, vigyáznia kell, mert ha írása olvashatatlanná válik és / vagy megtelik felidézhetetlen rövidítésekkel, kivehetetlen szimbólumokkal, elveszítheti a fonalat.

Hogy a beszélő tempója mennyire számít gyorsnak, az múlik a nyelvi irányon is. Két nyelvet összehasonlítva talán a legfeltűnőbb különbség azok eltérő információsűrűsége; pl. egy angol-magyar brosúrán vagy weboldalon a magyar szöveg kb. 25%-kal hosszabb, mint az angol eredeti. Tolmácsolásnál a nagyon tömören fogalmazó angol szöveget ezért csak nagyon gyors beszédtempóval lehet visszaadni magyarul. Ez nem jelenti azt, hogy ha megfordul a nyelvi irány, a tolmács hátradőlhet. Az angol megfelelő nem 25%-kal lesz rövidebb, mivel a magyar más, az angolt kikezdő szerkezeteket használ; ezenkívül a tömörebben fogalmazó nyelvre dolgozva a "számítási igény" megnő: nagyobb információmennyiségeket kell átfogni, többet kell anticipálni, és az első, intuitív megoldások szavait gyorsabban kell átrendezni. Terjengősebb nyelvre tehát a gyorsabb beszédtempó, tömörebben fogalmazó nyelvre tolmácsolva viszont a fogalmazás (az átváltási műveletek) vonnak el erőforrásokat.

A tolmács 'A nyelve' az anyanyelve, 'B nyelve' az első idegen nyelve, amelyet kiválóan ért és beszél is, és 'C nyelvei' olyan idegen nyelvek, amelyeken kiválóan ért, de nem feltétlenül beszél is kiválóan. A tolmácsok A és B nyelvük között mindkét irányba dolgoznak. A C nyelv azonban csak a forrásszöveg nyelve lehet, amelyről általában csak az A nyelvre dolgoznak. A nyelvi irányokat a nehézség skáláján a következőképpen lehet elhelyezni:

Vissza

9. Elhallások

Míg a félreértés a tartalmak összetettebb okokból előforduló helytelen értelmezését jelenti, elhallás alatt az ismert vagy félig ismeretlen szavak hibás percepcióját értjük. Ennek gyakori oka, hogy a szó hangalakja hasonlít egy másik szó hangalakjához – esetenként azért, mert etimológiailag tényleg rokon szavak.

Amikor a tolmács egy szót, vagy annak egy részét valamilyen fizikai okból nem hallja meg (környezeti zaj, elnagyolt artikuláció, COVID-maszk), akkor kikövetkezteti a szövegkörnyezetből. Ha a szó félig-meddig ismeretlen, jelentésének megtippelésében egyéb nyelvek ismerete sokat segít. A frankofón és a germán nyelvek szókincse között jelentős átfedés van, mert mindegyikre nagy hatással volt a latin, jelenleg pedig különösen az angol befolyásolja a többit.

Válasszuk bármelyik megoldást is, nem biztos, hogy a jelentéstartalma precízen fogja fedni az eredetiét – "a show-nak azonban folytatódnia kell".

Elhallások lényegesen sűrűbben fordulnak elő a C, azaz a kevésbé erős idegen nyelvet hallgatva.

Szinkrontolmácsolásnál a sok kiejtett szó "fizikailag" fedi el az elhangzó beszéd következő egységeit. A mélyebb hangú tolmácsoknak kedvezőbb, ha a beszélő magas hangú, és fordítva, mert így a két hang jobban elválik egymástól, a saját nem fedi el az idegen hangot – de a gyakorlattal fejlődik a hangok szétválasztásának képessége is.

Vissza

10. Szövegszintű problémák

Míg a közvetlen beszédben a hozzáfűzések – megfelelő hangsúlyozás mellett – nem okoznak gondot, másodkézből nem mindig érthető, hogy egy mellékmondat csupán zárójeles volt, illetve hogy meddig tartott. Ezt egy szertelen előadó még fokozhatja azzal, ha a beszéde egymásból nyíló zárójelek végtelen sorozata, amelyek sosem kerülnek lezárásra. Hogy minden asszociáció újakat nyit meg, jellemzően az idősebb előadóknál jelent problémát; jó esetben vázlattal készülnek, vagy jelen van egy moderátor is, aki irányítja az előadást.

Szintén nem szerencsés ennek ellenkező esete, amikor a beszélő lényegi információkat hagy el valamilyen általános műveltség előfeltételezése miatt.

Nehezíti a tolmács dolgát a sok rosszul szerkesztett mondat is, pl. ha a beszélő másképp fejez be egy mondatot, mint ahogy az a kezdetéhez illett volna, félbehagy szószerkezeteket, gondolatokat, sok az újrakezdés, vagy nincs a mondatoknak határa.

Vissza