Először is mi az, hogy 'német'?
A németajkúak glottonímái
A glottonímák a népek, nemzetek, nyelvközösségek saját maguk jelölésére használt szavai.
1. A 'Deutsch' szó
A 'Deutsch' szó a germán 'thioda' szóból alakult ki ("nép", melléknévként: thiodisk, diutschiu). Annyit jelent, hogy "a néphez tartozó", és a közép-európai germán törzsek kapcsolatát jelezte, szemben a velük határos latin nyelvű népekkel.
Notker St. Galleni barát a Nagy Károly cselekedeteiről szóló Gesta Karoli c. munkájában olvashatjuk:
"qui Theutonica sive Teutisca lingua loquimur"
"mi, akik a teuton vagy teutsch nyelvet beszéljük"
1. ábra: A középkori írnok egyszerre lehetett krónikás, okiratszerkesztő és bibliamásoló, néha irodalmár, sőt városi jegyzőként magas rangú tisztviselő. Az írnokok a kolostorok erre a célra kialakított múhelyeiben, a scriptoriumban dolgoztak.
Az a földrajzi terület, amelyen a teutsch-nak vagy deutsch-nak nevezett, összefüggő dialektus-kontínuumot alkotó nyelvváltozatokat beszélték, eleinte a "diutschiu lant" nevet viselte és a 15. század óta nevezik "Deutschlandnak". Ma inkább a német nyelvterület kifejezést használják rá.
A "deutsch" szót latin formájában (theodisce) elsőként 786-ban találjuk Gregor von Ostia pápai nuncius zsinati jelentésében. Ezt a két, Angliában tartott zsinatról szóló jelentést latinul és a nép nyelvén is felolvasták. Máig nem tisztázott, hogy akkoriban ez alatt valóban a német nyelvterületen élő nép nyelvét értették-e.
A 2 évvel későbbi ingelheimi birodalmi gyűlésről hátramaradt, a dezertálással vádolt Tassilo bajor herceg vádiratában szereplő "quod theodisca lingua harisliz dicitur" egyértelmű bizonyíték arra, hogy ebben az időben már végbement egy átalakulás a "nép nyelvéből" a "német nyelvbe". A "theodisca lingua" Nagy Károly óta az ófrank népi nyelv hivatalos megnevezése volt. A latin "theodiscus" (néphez tartozó) az értelmiség nyelvéből való; alapja a nyugat-frank "theudisk", de kapcsolatba hozható a gót "thiuda", az ófelnémet "diot" (nép), valamint az izlandi "þjóð" (nép) szavakkal is.
A saját nyelv korábbi "fränkisch" megnevezése kb. a 9. század óta nem volt egyértelműen helyes, mert egyrészt a nyugat-frank nemesség a későbbi Franciaországban átvette az őshonos lakosság román dialektusát, másrészt Kelet-Frank-Ország olyan nem-frank törzseket is tartalmazott, mint az alemannok, a bajorok, a türingiaiak és a szászok. Az ófelnémet "diutisc" forma ezidőtájt kezdte kiszorítani a középlatin "theodiscust". A "diutisc" szót csak 1090 körül (a siegburgi kolostorból való Annoliedben) használják először a nyelvre, a népre és az országra:
"Diutschin sprechin, Diutschin liute in Diutischemi lande."
"Németül beszélnek német emberek a német országban."
Az ófelnémet a legidősebb ránk maradt írásbeli nyelvi formája azoknak a népeknek, amelyek magukat deutschnak nevezték. Nem volt egységes, sok tájszólásból állt. Csak a 12. század közepén fejlődött ki a közép-rajnai területen egy középfelnémet költészeti- és irodalmi nyelv, amellyel a klasszikus udvari lovagi irodalomban találkozunk, és amely kelta mondaanyagot is tartalmazott. Ezt a költészetet elsősorban a feltörekvő nemesség alapította és művelte, amellyel felül akartak emelkedni a népen.
"A történelmi forrásokban a 8. század vége óta egyre gyakrabban találkozunk a német nyelv fogalmával, a "lingua theodiscával".
A német nyelvi közösség tehát a nyelvéről kapta népnevét."[1]
Nagy Károly ezt a "lingua theodisca" nyelvet mondta magáénak és ezt tette hivatalossá. "A legmaradandóbb, amit Károly a német nyelvért tett, a 'deutsch' név érvényesítése és beépülésének lehetővé tétele." Károlynak szüksége volt egy a birodalom germán nyelveit jelölő névre, ahogy a román nyelvekre már létezett a lingua Romana (rustica)."[2] "Az új terminust Károly germánságra irányuló figyelme teremtette, és a germánság egy, Károly által meghatározott új részének lett a neve."[3]
2. A német nyelv jelölése más nyelvekben
A német nyelvterület változó politikai története, valamint a román és a szláv nyelvek közötti helyzete miatt a német nyelvre (a Deutsch-ra) több különböző forma létezik, mint a világ legtöbb más nyelvére. Általánosságban a német nyelv megnevezéseit 5 csoportba lehet sorolni:
2.1. A "deutsch" szó
Más germán nyelvekben:
| ▪ Afrikaans: | Duits |
| ▪ Dán: | tysk |
| ▪ Feröeri: | týskt |
| ▪ Nyugat-fríz: | Dútsk |
| ▪ Izlandi: | þýska |
| ▪ Jiddis: | דײַטש (daytsh) |
| ▪ Luxemburgi: | däitsch |
| ▪ Alnémet (Németországban): | düütsch |
| ▪ Alnémet (Hollandiában): | Duuts |
| ▪ Holland: | Duits |
| ▪ Norvég: | tysk |
| ▪ Pitcairn-szigeteki angol: | doich |
| ▪ Svéd: | tyska |
Néhány román nyelvben:
| ▪ Romans: | tudestg |
| ▪ Francia: | t(h)iois (elavult), tudesque (latinosított) |
| ▪ Friuli: | todesc |
| ▪ Olasz: | tedesco |
| ▪ Katalán: | teutó (nyelv), tudesc (nép) |
| ▪ Ladínó: | tudësch |
| ▪ Latin: | (lingua) theodisca |
| ▪ Szardíniai és Korzikai: | tedescu |
| ▪ Spanyol: | tudesco[4] (kevéssé használatos) |
2.2. A "Sachsen" szó
A "Sachsen" alatt a szászok történelmi népét értik (ma az alsó-szász nyelvterületet).
| ▪ Észt: | saksa |
| ▪ Finn: | saksa |
| ▪ Inari számi: | säksikiela |
Az ír és a walesi nyelvben a Sasanach ill. a Saesneg szavak a Nagy-Britanniát meghódító angolszászokat és a mai angolokat jelölik.
2.3. A "*němьcь" szó
A szláv nyelvekben a "deutsch" fogalom az ősi szláv *něm- (mint néma) gyökérre vezethető vissza. Ez eredetileg egy általános megjelölés volt minden nyugat-európai idegenre, akik a szláv nyelveket nem értették, és akikkel a kommunikáció nehéz vagy lehetetlen volt (vö. görög barbaros). Kivételt képez a macedón nyelv, amelyben a germanski (германски) fogalom jutott érvényre. A részben a szláv jövevényszavak által meghatározott nyelvekben, mint amilyen a magyar vagy a kazah, hasonló hangzású fogalmak, mint a magyar ’német’ vagy a kazah nemis (неміс). A múltban a románban a szláv nyelvekből kölcsönzött nemțește fogalom volt megszokott; ma egyre inkább a germană fogalmat használják. A "deutsch[e Sprache]" jelenleg használatos fordításai a következők:
| ▪ Bosnyák/horvát/montenegrói: | njemački |
| ▪ Bolgár: | немски (nemski) |
| ▪ Kazah: | неміс (nemis) |
| ▪ Kasub: | miemiecczi |
| ▪ Kirgiz: | неміс (nemis) |
| ▪ Alsó-szorb: | nimšćina |
| ▪ Felső-szorb: | němčina |
| ▪ Lengyel: | niemiecki |
| ▪ Román: | nemțește (a germană mellett) |
| ▪ Orosz: | немецкий (nyemeckíj) |
| ▪ Szerb: | немачки / nemački |
| ▪ Szlovák: | nemčina |
| ▪ Szlovén: | nemščina |
| ▪ Cseh: | nemčina |
| ▪ Ukrán: | німецька (nimez’ka) |
| ▪ Fehérorosz: | немецкий (njamezkaja) |
| ▪ Magyar: | német |
A németnyelvű ausztriai lakosságot jelölő arab fogalom, az an-Nimsā (النمسا) szintén szláv eredetű. A "Deutsch" családnevet viseli többek között Przemysław Niemiec lengyel kerékpáros, Adam Nemec szlovák labdarúgó, Reinhard Nemetz osztrák jogász, vagy a cseh írónő Božena Němcová.
2.4. Az "Alamannen" szóból származó glottonímák
Az alemannok a nyugati germán kultúrkör népcsoportja volt, amelynek területe a "Welschland" (Franciaország, Olaszország) határán feküdt. A németre használt alemann kifejezés elsősorban a francián keresztül terjedt el.
| Arab | ألمانية (almāniyya) |
| Baszk | aleman |
| Breton | alamaneg |
| Francia | allemand |
| Galíciai | alemán |
| Katalán | alemany |
| Cornish | Almaynek |
| Korzikai | alimanu |
| Kurd | Almanî |
| Lingala | lialémani |
| Perzsa | آلمانى (ālmānī) |
| Portugál | alemão |
| Spanyol | alemán |
| Tetum | alemaun |
| Török | Almanca |
| Walesi | Almaeneg |
2.5. A "germán" szó
A "Germane" vagy "Germania" egy fiatalabb jelenség, ami a reneszánszt követően alakult ki. Elterjedése az Európán kívüli nyelvekben főleg az angol közvetítésével történt.
| ▪ Albán: | Gjermanisht (határozatlan), Gjermanishtja (határozott) |
| ▪ Örmény: | Գերմաներեն (Germaneren) |
| ▪ Bolgár: | германски (Germanski) |
| ▪ Angol: | German (a hollandra egyébként a fentebb tárgyalt formához hasonló Dutch szót használják) |
| ▪ Eszperantó: | germana (lingvo) |
| ▪ Grúz: | Germanuli (ena - nyelv) |
| ▪ Héber: | גרמנית (germanit) |
| ▪ Hindi: | जर्मन (jarman) |
| ▪ Ido: | Germana linguo |
| ▪ Indonéz: | Jerman |
| ▪ Ír: | Gearmáinis |
| ▪ Kiswahili: | Kijerumani |
| ▪ Manx: | Germaanish |
| ▪ Macedón: | германски (germanski) |
| ▪ Mongol: | Герман (German) |
| ▪ Újgörög: | Γερμανικά (Jermaniká) |
| ▪ Román: | germană (a neamț mellett) |
| ▪ Skót gael: | Gearmailtis |
| ▪ Thai: | (ภาษา) เยอรมัน, (phasa) yoeraman |
3. Különleges formák
| ▪ Héber: | אשכנזית aschkenasit, a német nyelvű országok középkori nevéből: Aschkenas.[5] |
| ▪ Litván: | vokiečių |
| ▪ Lett: | vācu vagy ritkábban vāciešu |
| ▪ Ó-porosz: | miksiskāi |
4. Jelnyelvek
A német, brit és néhány további jelnyelvben a ’német’ jele a homlokra tett, felfelé tartott mutatóujj, ami a hegyes porosz sisakot mintázza.
Forrás: a német nyelvű Wikipedia Deutsche Sprache c. bejegyzése
Irodalomjegyzék
A Wikipedia Deutsche Sprache c. cikke, valamint:
- Hans K. Schulze: Vom Reich der Franken zum Land der Deutschen. Merowinger und Karolinger. 1998, S. 12.
- Werner Betz: Karl der Grosse und die Lingua Theodisca. In: Wolfgang Braunfels (Hrsg.): Karl der Grosse. Lebenswerk und Nachleben. Band II: Das Geistige Leben. Düsseldorf 1965, S. 305.
- Werner Betz: Karl der Grosse und die Lingua Theodisca. In: Wolfgang Braunfels (Hrsg.): Karl der Grosse. Lebenswerk und Nachleben. Band II: Das Geistige Leben. Düsseldorf 1965, S. 306.
- Real Academia Española
- Ivan G. Marcus: In: YIVO Encyclopedia of Jews in Eastern Europe. 9. Juli 2010, abgerufen am 23. April 2013 (englisch).
