A tolmácsolás típusai

I. Konszekutív tolmácsolás

A tolmács gondolategységenként fordítja az elhangzottakat. A szakaszok hossza 1-1 mondattól akár 5 percig is terjedhet; függ az előadó stílusától, a gondolatmenet várható érthetőségétől és a tolmács jártasságától a témában. Hosszúszakaszos (5-8 perces szakaszokra osztott) tolmácsolás esetén a tolmás speciális jegyzeteléstechnikával rögzíti az elhangzottakat. A kísérő tolmácsolás az előadás (rendezvény) hosszát másfél-kétszeresére növeli.

1. Kísérő tolmácsolás

• A kísérő tolmácsolás egyesíti a tolmács, a host, az ügyintéző, akár az idegenvezető szerepét. A tolmács a vendéget akár megérkezésétől távozásáig kíséri és mindenben támogatja: tolmácsol, szállást foglal vagy vesz át, időpontokat egyeztet, írásos anyagokat fordít, segít benyújtásukban, helyeket mutat be, tudakozódik és információkat szolgáltat.
• A kísérő tolmács legfontosabb kvalitása a helyismeret; a minél több, aktuális információ a saját kultúráról, intézményrendszerről.

2. Közösségi tolmácsolás

• A tolmácsolás ezen típusának megkülönböztetésére a fokozódó migráció adott okot. Az idevágó helyzetek egyik oldalán a befogadó országok bonyolult szabályzatok mentén működő intézményei, másik oldalán gyakran hátrányos helyzetű, a helyi intézményrendszerben járatlan bevándorlók állnak. Tartalmilag megkülönböztethetők még hatósági, szociális és egészségügyi esetei.
• A közösségi tolmács legfőbb érdeme a türelem, és az a rugalmasság, amellyel a társadalom működéséről alkotott rendkívül eltérő elképzelések nyelvi konfrontációja, illetve ezek eredményes feloldása igényel.

3. Távtolmácsolás

• A 2010-es évekkel a kommunikáció számos esete az ingternetre helyeződött át, gondoljunk csak a közösségi életre, a munkacsoportok egyeztetéseire, az oktatásra, a tanácsadásra. A COVID-járvánnyal ez a tendencia felerősödött; azóta a betegellátás bizonyos eseteit is gyakran VoIP-kapcsolaton bonyolítják le. Nyugat-Európában már az évtized második felében számos videotolmács-cég létesült, amelyek teljes intézményrendszereket látnak el tabletekkel, s biztosítják tolmácsok százainak rendelkezésre állását. Egy kézzel-lábbal kommunikáló ügyfélnek elég csak országa zászlójára koppintani, és másodperceken belül megjelenik a kijelzőn egy headsettel felszerelt tolmács. A bevándorlók sokasodó adminisztratív, egészségügyi és szociális igénye miatt egyre több hatóság, hivatal, egészségügyi és szociális intézmény csatlakozik ezekhez a hálózatokhoz. A intézmények és ügyfeleik számára a távtolmácsolás előnye, hogy nem kell második időpontot egyeztetni, de a tolmácsok is megspórolják az utazgatással járó idő- és egyéb költségeket, és home office-ból tudnak segíteni olyan, egyébként megterhelő helyzetekben, mint pl. a sürgősségi ellátás.
• A távtolmácsolások óriási többsége tehát tartalmilag közösségi tolmácsolás; a távtolmácsnak a már említett türelmen kívül minél több jogi, orvosi, néha közigazgatási ismeretre van szüksége. Ezen kívül jól kell tudnia kezelni a technikai problémákból (akadozás, késés, erősen komprimált hang) adódó nehézségeket.
• A távtolmácsolást vállalatok is igénybe szokták venni; általában olyan tárgyalásokhoz, amelyektől éveken át tartó üzleti együttműködésükben felmerülő zavarok "személyes" tisztázását remélik.

II. Szinkrontolmácsolás

Szinkrontolmácsolás történik mindig, amikor a forrásnyelvi szöveggel egyidejűleg (szinkronban) hangzik el a célnyelvi szöveg. A tolmács egyszerre hallgatja, értelmezi a forrásnyelvi beszédet és fogalmazza, realizálja a célnyelvit. Ez mindkét nyelv rendkívül jó ismeretét, nagy szókincset, széleskörű tartalmi ismereteket, emlékezőtehetséget, intelligenciát és stressztűrést követel a tolmácstól. A körülményektől függően a szinkrontolmácsolás alábbi eseteit különböztetjük meg:

1. Konferenciatolmácsolás

• A tudományos ~ szakmai és politikai konferenciák kimondottan ezek megtartására felszerelt termekben történnek. A felszólalók, előadók mikrofonba beszélnek, a tolmácsok kabinban dolgoznak, amelyben fejhallgatón hallgatják a forrásnyelvi szöveget és mikrofonba mondják el a célnyelvit. Beszédüket kábelen vagy rádión juttatják el a hallgatóságnak (a vevőegységek lehetőséget adnak több nyelv közötti váltásra). A tudományos és szakmai előadásokat gyakran fóliaprezentáció kíséri, melyet a tolmács is lát; ideális esetben előre megismerheti. Több órás munka esetén nyelvenként két tolmács váltja egymást, átlagosan húszpercenként, de az épp nem tolmácsoló is a kabinban marad és támogatja a tolmácsolót: feljegyzi az adatokat, utánanéz az ismeretlen kifejezéseknek, és legfőképpen: átveszi a stafétát, mielőtt bajtársa kipurcan.

2. Médiatolmácsolás

• Médiatolmácsolásnak nevezik az élő televíziós vagy rádióműsorokban (talkshowk-ban, közvetített pódiumbeszélgetéseken) történő szinkrontolmácsolást. Az ilyen műsorokra jellemző bizonyos spontaneitás, ezért a követési távolság (vagy décalage) nem lehet hosszú. A tolmács felkészítésének szükségességét egyébként sem lehet eléggé hansúlyozni, de ha ilyen helyzetben értelmezne félre valamit, az úgy is sugárzódik ki, vétetik föl emberek milliói által és vonul be az internet kollektív emlékezetébe, változtathatatlanul.

3. Fülbesúgó tolmácsolás

• Ha egy előadás hallgatóságából csak 1-2 ember szorul tolmácsolásra (ugyanarra a nyelvre), akkor nnics értelme költségesen kabint állítani. Ilyenkor a tolmács a célszemély(ek) közvetlen közelében foglal helyet és halkan tolmácsolja az elhangzottakat.