3nf dolmetscher tolmács

Ugyanakkor tudnia kell figyelmét megosztani is, ez teszi lehetővé több tevékenység egyidejű végzését, hiszen egy időben kell hallgatnia és beszélnie, méghozzá két különböző nyelven, sokszor kisebb-nagyobb kísérő vagy alapzaj mellett. Az is gyakran előfordul, hogy éppen tolmácsolás közben szól valaki a tolmácshoz (pl. étkezéseknél a pincér, hogy mit kérnek inni a vendégek), ilyenkor a félbeszakítás után sem szabad elveszítenie a fonalat, ott kell tudni folytatni a szöveget, ahol abbahagyta. A tolmácsnak nagyon jó memóriára van szüksége. A legfontosabb az ún. operatív memória, a helyes kifejezés gyors megtalálása, amelyet a rendszerezett nyelvtudás, mint már korábban említettük, nagyban megkönnyít. Fontos, hogy a szavak mindig ott és akkor jussanak eszébe, nem várhat, nem gondolkozhat rajtuk, mint a fordító. A színészi memóriától azonban különbözik a tolmács memóriája. A színész egyszer megtanulja szövegét, erre viszonylag hosszú idő áll német konferenciatolmács rendelkezésére, így fokozatosan és módszeresen tanulhat. Ha már tudja a szöveget, arra mindig emlékeznie kell, hiszen gyakran több éven keresztül játszanak egy darabot.

A tolmács a célnyelven visszaadandó szöveget azonban csak egyszer hallja, és csak egyszer kell elmondania a másik nyelven, nem szükséges azt hosszú időre megjegyeznie. Ez elsősorban a véges kapacitású rövidtávú memóriát („short-term memory” vagy „working memory”) teszi próbára. Mint már említettük, minél több ismerettel és tudással rendelkezik a tolmács, annál jobban tudja kímélni rövid távú memóriáját, azt amit tud, előhívhatja a lényegesen nagyobb kapacitású hosszú távú memóriából („long-term memory”). A memória részben adottság is, azonban fejleszthető, tréningezhető. Többek között ezeknek a technikáknak a megismertetése és gyakorlása a tolmácsképzés egyik fontos feladata.

Fontos követelmény a tolmáccsal szemben, hogy megfelelő stressztűrő-képességgel rendelkezzen. A tolmácsolási helyzetek általában lágy feszültséget teremtenek, ezeknek a beszélgetéseknek mindig tétje van, és a siker nagyban múlik a tolmácson is. Bármennyire is felkészül a tolmács az adott feladatra, a tolmácsolandó szöveget csak ott a helyszínen fogja megismerni. Sokszor az előadót vagy a tárgyaló partnereket is ott hallja először beszélni, így nem tudhatja, gyorsan vagy lassan, halkan vagy megfelelő hangerővel fognak-e majd szólni. A tolmácsolás során folyamatosan döntéshelyzetben van, egyetlenegy nehezebbnek tartott probléma megoldását sem halaszthatja el későbbi időpontra. Javítási lehetősége nincs, az elhangzottakat már nehéz korrigálni. Mindez komoly izgalommal jár, és néha a kudarc élménye sem kizárt. Ezt el kell tudni viselni.

A tolmács, bármennyire is meghatározó a munkája a kommunikáció sikere szempontjából, mégiscsak alárendelt szerepet játszik, hiszen nem ő, hanem a tárgyaló felek, az adó és a vevő határozzák meg, mi fog történni.

A tolmácsolási helyzet nem az a terep, ahol az ember önmagát érvényesíteni tudja. A tolmácsnak mindvégig „háttérben” kell maradnia, véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban még csak érzékeltetnie vagy sejtetnie sem szabad. Végül is ő ott a helyszínen nem több egy professzionális nyelvi szolgáltatónál, még akkor sem, ha esetleg nem ért egyet az elhangzottakkal, ha nem szimpatikus neki valamelyik tárgyaló fél, vagy ha úgy érzi, százszor többet tud, mint ők. Mivel a tolmács folyamatosan előtérben áll, és ott van a főszereplőkkel együtt a rivaldafényben, nagyon kell ügyelnie arra, hogy ne tévessze el szerepét, ne higgye azt, hogy ettől az ő rangja is emelkedik.

A tolmácsnak rá kell tudni hangolódnia a kommunikációs helyzetben résztvevőkre. Ehhez fejlett empátia, beleérző képesség szükséges. A tolmácsnak meg kell értenie a nem verbális jelzéseket is, azt kell kihallania a tolmácsolandó szövegből, amit a beszélő mondani akar vagy mondani vél, még akkor is, ha a megfogalmazás kicsit sántít, vagy szavai másként is értelmezhetők. A jó tolmács tudja, hogy a partnerek mit akarnak mondani.

A tolmács teljesítménye nagyban függ mindenkori pszichikai és fizikai állapotától. Fáradtan, kialvatlanul sokkal nehezebb jól tolmácsolni, mint frissen, kipihenten. A tolmácsnak tehát nem szabad kizsákmányolnia magát, mert ez mindenképpen munkája rovására megy. Fontos tulajdonság az önkontroll. A jó tolmács végig ellenőrizni tudja viselkedését, hangerejét, tudatosan beszél, ügyel a helyes artikulációra, hangsúlyra.

Ma már szinte minden tolmácsolási helyzetben használnak valamilyen technikai berendezést. A szinkrontolmácsolásnál ez természetes, hiszen az megfelelő berendezés nélkül nem is végezhető, de konszekutív tolmácsolásnál is gyakori a mikrofon vagy a konferenciapult. Ha a tolmács megfelelő műszaki érzékkel rendelkezik, ezekkel is tud bánni. Nem felejti el be- vagy kikapcsolni a mikrofont, végig megfelelő távolságot tart a mikrofontól, hogy a hangerő egyforma maradjon. Ha kézben kell tartania a mikrofont, nem játszik vagy hadonászik vele, ahogyan azt zavarban lévő gyakorlatlan hozzászólók gyakran megteszik.

A tolmács egyik fő erénye a pontosság. Ő soha semmilyen körülmények között nem engedheti meg magának, hogy elkésik. Általában ajánlatos fél órával a tolmácsolási esemény előtt megjelennie a helyszínen, hogy még az utolsó pillanatban is tájékozódni tudjon a külső körülményekről, az ülésrendről, technikai berendezésekről stb.

1.2.3      Kulturkompetenz als translatorische Teilkompetenz

Was muss nun der Dolmetscher „wissen, beherrschen und empfinden können“, wie sieht die oben erwähnte translatorische Kulturkompetenz aus? ungarisch offizieller dolmetscher 10. bezirk

Die Kulturkompetenz des Translators gilt als integraler Bestandteil transla-torischer Handlungskompetenz: Nach Reiß/Vermeer muss der Translator „bikulturell“ sein, um auf der Grundlage seiner Kenntnisse der Ausgangs- und der Zielkultur eine Translationssituation einschätzen und eigenständig ent-scheiden zu können, „ob, was, wie übersetzt/gedolmetscht wird"42 bzw. „wel-che Situationsteile zur Erreichung von Funktionskonstanz zu transferieren sind"43. Diese „bikulturelle Kompetenz" geht über die Kenntnis fremdkulturel-ler Phänomene44 und deren professionelle Wahrnehmung und Bewertung hinaus und umfasst als zweite Komponente das Bewusstsein der Gebundenheit an die eigene Kultur (Primärkultur) :

Im interkulturellen Kontakt geschehen Wahrnehmung, Interpretation und Bewertung der Fremdkultur letztlich im und durch den Vergleich mit der Eigenkultur.45

Die Reflexion der eigenen kulturellen Bedingungen bildet den Ausgangspunkt für die Deutung fremden Verhaltens; das so erworbene „Wissen" über die fremde Kultur ist jedoch „letztlich das Resultat eigenkulturbedingter Rezeption [...]. In diesem Sinn bleibt ,Fremdkulturwissen* immer eigenkulturspezi- fisch"46. Zusammengefasst heißt dies: Von translatorischer Kulturkompetenz als Kompetenz in und zwischen Kulturen47 kann in dem Moment gesprochen werden,

•             wenn der Dolmetscher über intrakulturelles Wissen (als Kompetenz jeweils in seiner Eigenkultur und in der Fremdkultur)48 ungarisch telefondolmetscher bezirk verfugt;

•             wenn er interkulturelle Kompetenz (als Kompetenz zwischen Eigenkultur und Fremdkultur) besitzt;

42           Rciß/Vcrmccr 1991:87. Angewendet auf die Fragestellung der vorliegenden Arbeit sollen »der Übersetzer“ sowie die Spezifika des schriftlichen Sprachmiltelns an dieser Stelle und im Folgen-den ausgeklammert werden. In einer anderen Beschreibung der „bikulturellcn Kompetenz“ (Vermeer 1986:41) nennt Vermeer eine weitere zu berücksichtigende Komponente: Der Transla-tor müsse „die Welten des Auftraggebers, seine eigene und die des Zielrezipienlen unterscheiden können und alle drei kennen und in Relation zueinander bringen können.“

43           Vermeer 1985:476.

44           Witte 2000:162. Unter Phänomenen versteht Witte (2000:76) „sowohl Gegenstände und Sachverhalte (als komplexe Gegenstände) wie auch Verhaltensweisen und deren .Resultate1» und zwar jeweils auf materieller und immaterieller Ebene“.

45           Witte 2000:77.

•             wenn er sich der Verankerung in seiner Eigenkultur und seiner Rolle bewusst ist und

•             wenn er für sich selbst und für seinen Auftraggeber den Perspekti-venwechsel zwischen Eigen- und Fremdkultur, Primär- und Sekun-därkultur vollziehen kann.49

BACK