A glottonímák a népek, nemzetek, nyelvközösségek saját maguk jelölésére használt szavai.
A ‘Deutsch’ szó a germán ‘thioda’ szóból alakult ki („nép”, melléknévként: thiodisk, diutschiu). Annyit jelent, hogy „a néphez tartozó”, és a közép-európai germán törzsek kapcsolatát jelezte, szemben a velük határos latin nyelvű népekkel.
Notker St. Galleni barát a Nagy Károly cselekedeteiről szóló Gesta Karoli c. munkájában olvashatjuk:
„qui Theutonica sive Teutisca lingua loquimur“
„mi, akik a Teutsch vagy Deutsch nyelvet beszéljük”
Az a földrajzi terület, amelyen a deutsch-nak nevezett, összefüggő dialektus-kontínuumot alkotó nyelvváltozatokat beszélték, eleinte a „diutschiu lant” nevet viselte és a 15. század óta nevezik „Deutschlandnak”. Ma inkább a német nyelvterület kifejezést használják rá.
A „deutsch” szót latin formájában (theodisce) elsőként 786-ban találjuk Gregor von Ostia pápai nuncius zsinati jelentésében. Ezt a két, Angliában tartott zsinatról szóló jelentést latinul és a nép nyelvén is felolvasták. Máig nem tisztázott, hogy akkoriban ez alatt valóban a német nyelvterületen élő nép nyelvét értették-e.
A 2 évvel későbbi ingelheimi birodalmi gyűlésről hátramaradt, a dezertálással vádolt Tassilo bajor herceg vádiratában szereplő „… quod theodisca lingua harisliz dicitur …“ egyértelmű bizonyíték arra, hogy ebben az időben már végbement egy átalakulás a „nép nyelvéből” a „német nyelvbe”. A „theodisca lingua“ Nagy Károly óta az ófrank népi nyelv hivatalos megnevezése volt. A latin „theodiscus“ (néphez tartozó) az értelmiség nyelvéből való; alapja a nyugat-frank „theudisk“, de kapcsolatba hozható a gót „thiuda“, az ófelnémet „diot” (nép), valamint az izlandi „þjóð“ (nép) szavakkal is.
A saját nyelv korábbi „fränkisch“ megnevezése kb. a 9. század óta nem volt egyértelműen helyes, mert egyrészt a nyugat-frank nemesség a későbbi Franciaországban átvette az őshonos lakosság román dialektusát, másrészt Kelet-Frank-Ország olyan nem-frank törzseket is tartalmazott, mint az alemannok, a bajorok, a türingiaiak és a szászok. Az ófelnémet „diutisc“ forma ezidőtájt kezdte kiszorítani a középlatin „theodiscust“. A „diutisc“ szót csak 1090 körül (a siegburgi kolostorból való Annoliedben) használják először a nyelvre, a népre és az országra:
„Diutschin sprechin, Diutschin liute in Diutischemi lande.“
„Németül beszélnek német emberek a német országban.”
Az ófelnémet a legidősebb ránk maradt írásbeli nyelvi formája azoknak a népeknek, amelyek magukat deutschnak nevezték. Nem volt egységes, sok tájszólásból állt. Csak a 12. század közepén fejlődött ki a közép-rajnai területen egy középfelnémet költészeti- és irodalmi nyelv, amellyel a klasszikus udvari lovagi irodalomban találkozunk, és amely kelta mondaanyagot is tartalmazott. Ezt a költészetet elsősorban a feltörekvő nemesség alapította és művelte, amellyel felül akartak emelkedni a népen.
„A történelmi forrásokban a 8. század vége óta egyre gyakrabban találkozunk a német nyelv fogalmával, a „lingua theodiscával”.
A német nyelvi közösség tehát a nyelvéről kapta népnevét.”[1]
Nagy Károly ezt a „lingua theodisca“ nyelvet mondta magáénak és ezt tette hivatalossá. „A legmaradandóbb, amit Károly a német nyelvért tett, a ’deutsch’ név érvényesítése és beépülésének lehetővé tétele.” Károlynak szüksége volt egy a birodalom germán nyelveit jelölő névre, ahogy a román nyelvekre már létezett a lingua Romana (rustica).”[2] „Az új terminust Károly germánságra irányuló figyelme teremtette, és a germánság egy, Károly által meghatározott új részének lett a neve.”[3]
A német nyelvterület változó politikai története, valamint a román és a szláv nyelvek közötti helyzete miatt a német nyelvre (a Deutsch-ra) több különböző forma létezik, mint a világ legtöbb más nyelvére. Általánosságban a német nyelv neveinek eredetét 6 csoportba lehet sorolni:
Más germán nyelvekben:
▪ Afrikaans: |
Duits |
▪ Dán: |
tysk |
▪ Feröeri: |
týskt |
▪ Nyugat-fríz: |
Dútsk |
▪ Izlandi: |
þýska |
▪ Jiddis: |
דײַטש (daytsh) |
▪ Luxemburgi: |
däitsch |
▪ Alnémet (Németországban): |
düütsch |
▪ Alnémet (Hollandiában): |
Duuts |
▪ Holland: |
Duits |
▪ Norvég: |
tysk |
▪ Pitcairn-szigeteki angol: |
doich |
▪ Svéd: |
tyska |
Néhány román nyelvben:
▪ Romans: |
tudestg |
▪ Francia: |
t(h)iois (elavult), tudesque (latinosított) |
▪ Friuli: |
todesc |
▪ Olasz: |
tedesco |
▪ Katalán: |
teutó (nyelv), tudesc (nép) |
▪ Ladínó: |
tudësch |
▪ Latin: |
(lingua) theodisca |
▪ Szardíniai és Korzikai: |
tedescu |
▪ Spanyol: |
tudesco[4] (kevéssé használatos) |
A „Sachsen” alatt a szászok történelmi népét értik (ma az alsó-szász nyelvterületet).
▪ Észt: |
saksa |
▪ Finn: |
saksa |
▪ Inari számi: |
säksikiela |
Az ír és a walesi nyelvben a Sasanach ill. a Saesneg szavak a Nagy-Britanniát meghódító angolszászokat és a mai angolokat jelölik.
A szláv nyelvekben a „deutsch” fogalom az ősi szláv *něm- (mint néma) gyökérre vezethető vissza. Ez eredetileg egy általános megjelölés volt minden nyugat-európai idegenre, akik a szláv nyelveket nem értették, és akikkel a kommunikáció nehéz vagy lehetetlen volt (vö. görög barbaros). Kivételt képez a macedón nyelv, amelyben a germanski (германски) fogalom jutott érvényre. A részben a szláv jövevényszavak által meghatározott nyelvekben, mint amilyen a magyar vagy a kazah, hasonló hangzású fogalmak, mint a magyar ’német’ vagy a kazah nemis (неміс). A múltban a románban a szláv nyelvekből kölcsönzött nemțește fogalom volt megszokott; ma egyre inkább a germană fogalmat használják. A „deutsch[e Sprache]“ jelenleg használatos fordításai a következők:
▪ Bosnyák/horvát/montenegrói: |
njemački |
▪ Bolgár: |
немски (nemski) |
▪ Kazah: |
неміс (nemis) |
▪ Kasub: |
miemiecczi |
▪ Kirgiz: |
неміс (nemis) |
▪ Alsó-szorb: |
nimšćina |
▪ Felső-szorb: |
němčina |
▪ Lengyel: |
niemiecki |
▪ Román: |
nemțește (a germană mellett) |
▪ Orosz: |
немецкий (nemezkij) |
▪ Szerb: |
немачки / nemački |
▪ Szlovák: |
nemčina |
▪ Szlovén: |
nemščina |
▪ Cseh: |
nemčina |
▪ Ukrán: |
німецька (nimez’ka) |
▪ Fehérorosz: |
немецкий (njamezkaja) |
▪ Magyar: |
német |
A németnyelvű ausztriai lakosságot jelölő arab fogalom, az an-Nimsā (النمسا) szintén szláv eredetű. A „Deutsch” családnevet viseli többek között Przemysław Niemiec lengyel kerékpáros, Adam Nemec szlovák labdarúgó, Reinhard Nemetz osztrák jogász, vagy a cseh írónő Božena Němcová.
A „Germane” vagy „Germania” egy fiatalabb jelenség, ami a reneszánszt követően alakult ki. Elterjedése az Európán kívüli nyelvekben főleg az angol közvetítésével történt.
▪ Albán: |
Gjermanisht (határozatlan), Gjermanishtja (határozott) |
▪ Örmény: |
Գերմաներեն (Germaneren) |
▪ Bolgár: |
германски (Germanski) |
▪ Angol: |
German (a hollandra egyébként a fentebb tárgyalt formához hasonló Dutch szót használják) |
▪ Eszperantó: |
germana (lingvo) |
▪ Grúz: |
Germanuli (ena - nyelv) |
▪ Héber: |
גרמנית (germanit) |
▪ Hindi: |
जर्मन (jarman) |
▪ Ido: |
Germana linguo |
▪ Indonéz: |
Jerman |
▪ Ír: |
Gearmáinis |
▪ Kiswahili: |
Kijerumani |
▪ Manx: |
Germaanish |
▪ Macedón: |
германски (germanski) |
▪ Mongol: |
Герман (German) |
▪ Újgörög: |
Γερμανικά (Jermaniká) |
▪ Román: |
germană (a neamț mellett) |
▪ Skót gael: |
Gearmailtis |
▪ Thai: |
(ภาษา) เยอรมัน, (phasa) yoeraman |
▪ Héber: |
אשכנזית aschkenasit, a német nyelvű országok középkori nevéből: Aschkenas.[5] |
▪ Litván: |
vokiečių |
▪ Lett: |
vācu vagy ritkábban vāciešu |
▪ Ó-porosz: |
miksiskāi |
A német, brit és néhány további jelnyelvben a ’német’ jele a homlokra tett, felfelé tartott mutatóujj, ami a hegyes porosz sisakot mintázza.
A Wikipedia Deutsche Sprache c. cikke, valamint:
További érdekességek a német nyelvről és a fordító szakmáról