Hívás! Skype!

POSZTOK, LEVLISTÁK, CHAT:
HOGYAN KERÜLHETŐ EL A VÉRFÜRDŐ?

Az okostelefon használata egyet jelent az állandó információ-megosztás állapotával. Eszközeink lassan több simogatást kapnak, mint embertársaink.

Naptár, fényképezőgép, navigáció, diktafon, online banking… rengeteg előnye van az okostelefonnak, ez vitathatatlan. Az átlag felhasználó mégis túlnyomórészt szövegek olvasására és közlésére használja. Az informálódáson kívül ettől vagy közösség-építést vagy (pár)kapcsolatainak ápolását reméli; nő a szerepe a mobil kommunikációnak a munkában is. A hatévesektől a hetvenévesekig szinte mindenki érintett; a fiatalabbak átlagosan 6,5 percenként néznek rá a mobilra, elsősorban azt ellenőrizve: írtak-e.

Betűk, piktogramok. Amikor gyakorlatilag ingyenessé vált a hanghívás, akár a videohívás (nem is beszélve a virtuális és kiterjesztett valóságokról). Szóval

MI A FÉSZKES FENÉNEK SZÖVEGELÜNK ANNYIT?

Telefonálni nyűg, a hang elárulhatja az érzelmeket. Hanghívásokkal zaklatni valakit egyre illetlenebb dolognak számít; ha dolgozik, azért, ha a szabadidejét tölti, akkor meg azért. Ugyanez érvényes a videohívásra is, azzal tetézve, hogy ahhoz nem vagyunk elég szépek sem – hiszen a képernyőn minden más olyan tökéletes. A munkaügyi beszélgetéseknél pedig fontos lehet, hogy a megbeszéltek le legyenek dokumentálva.

Marad tehát a szöveg, amelynek további előnye, hogy két üzenetváltás (hozzászólás) között utánanézhetünk dolgoknak, csiszolhatunk a poénokon.

Jóleső záporként hullanak is a visszaigazolást jelentő like-ok, rákontrázások, és a beszélgetés szellemesebb, mintha ugyanazon személyek között élőben zajlott volna.

De a dicséretekért és a tuningolt beszélgetésekért súlyos árat fizetünk.

Kivel ne fordult volna elő – úgy kb. – az alábbi eset?

Megjelent egy félig érdemi tartalmú ~ félig vicces poszt a közösségi portálon. Éppen átszálltunk a tömegközlekedésben, amikor megeresztettünk rá egy félig érdemi ~ félig vicces hozzászólást. Kisvártatva azt kell látnunk, hogy valaki ragyogó hozzászólásunkat félreértelmezte, így csinálva szamarat belőlünk. Az egész közösség előtt! Mintha ez nem lenne elég, már érkeznek is rá a hasonlóan jóindulatú megtoldások. EZ VÉRT KÍVÁÁN!!

Hát ezek azok az esetek, amikor valószínűleg mindkét fél túlgondolhatott és/vagy félreérthetett valamit, esetleg nagyon más elképzeléseik vannak valamiről, amit úgy egyébként nem vitatnak hosszasan minden szembejövővel.

BÁBEL

A szöveg félreérthető, mert hiányzik belőle az élőbeszéd gazdag kontextusa és az élőbeszédre jellemző, hanghordozással, mimikával, testbeszéddel és szünetekkel történő árnyalás. Félreértéseket okozhat a kérdések és a válaszok helytelen párosítása, az ékezetek hiánya, de még a prediktív szövegbevitel hozzáköltései is.

Az internetes portálokon nagyon különböző emberek is találkozhatnak, akik általában nem profi közzétevők.

Attól függően, hogy ki kit tiltott már le, nem is ugyanazt a ‘szálat’ látják.

A tetszőlegesen hosszú válaszidő miatt a beszólások is tuningoltak, a nyilvánosság a megszégyenüléssel fenyeget, a távolság növekedésével csökkennek a gátlások, hiányzik az a szolidaritás, ami szemtől szemben még mindig működik; a másik önérzetének óvása.


Ezért olyan sok a flame war a fórumokon, közösségi oldalakon.

Nem furcsa, hogy sokkal több az írásos pengeváltás, mint a személyes?

Azaz az írásos tuning nemcsak a legkedélyesebb beszélgetések; a legádázabb veszekedések melegágya is.

A virtuális ellenfél sterilebben ignorálható, kizárható. A végeredmény a felek közötti teljes csend – és a személyes találkozások elkerülése.

Íráskor a gyeplő az optimalizáló kedélyű intellektusnál van, s az olyat is tesz, amitől a szív ódzkodna. Az eredmény gyakran egy kamuhegy és az ebből adódó csalódás. Ez különösen szembetűnő az online táárskereső oldalakon.

SZÉP ÚJ 21. SZÁZAD

Leegyszerűsítés lenne azt gondolni, hogy sokan nem tudnak viselkedni, vagy hogy gonoszak, de kétségtelen, hogy számos körülmény miatt világszerte nagy az idegesség, és a társas érintkezésre nem a növekvő tisztelet a jellemző.

Egyre szélesebb embertömegek követelnek egyre több szabadságot, sárba tiporva legutolsó autoritásaikat is. Egyéni és közösségi érdek látványos birkózását követhetjük nemcsak politikusok, prominensek – hanem mindenki életében. Másutt a szabadságjogok erősödő korlátozása zajlik, középkori állapotokat felidézve. A 21. századi globális pénzgazdaság számos tekintetben fenntarthatatlan (hogy azt ne mondjuk, teljesen őrült vonásokat mutat), mégis ott folytatja, ahol 2008-ban abbahagyta. Az éghajlatváltozás miatt úgy érezhetjük: nincs holnap. És a kizsákmányolt Dél óriási számlát nyújt be a fejlett Északnak.

Generációnknak sok ismerete van a világról és a történelemről, véleményét többé nem mindenféle elitek diktálják. A hagyományosan kiváltságos csoportoknak (az idősebb, a férfi, a tehetősebb, a családos) nem jár többé megkülönböztetett tisztelet. Sőt, minél hátrányosabb volt egy szerep a múltban (a gyerek, a nő, a szegény, az LMBTQ), annál nagyobb meggyőződéssel követeli participációhoz való jogát a legutolsó indivíduum is. Felgyorsultak az egyesülés–válság–felbomlás ciklusai is, legyen szó kapcsolatokról, közösségekről, politikai vagy gazdasági uniókról.

A természet kitettségében élő, szolgaságban, fizikai munkában elkopott felmenőink irigykedve bámulnának ránk. Az északi félteke lakossága – hosszú – életét kommunikálással és szórakozással, és kb. ugyanilyen könnyű munkával töltheti.

Mégis: attól hogy az ember megtanult írni (5000 éve), még mindig igényli a beszédet (ahogy több 10000 éve). És attól, hogy beszél, még mindig él mimikával (több 100 ezer éve) és testbeszéddel (ahogy elődei is az elmúlt több 100 millió évben). És attól, hogy ezekkel is él, még mindig kommunikál érintéssel, sőt csekély mértékben még feromonokkal is (ahogyan elődeinek elődei is 4 milliárd éve).

Mindegyik kommunikációs médium árnyaltabb tartalmak közvetítését tette lehetővé, és egyéb előnyei is voltak, de manipulálhatóbb is volt, mint az azt megelőzők.

Ilyen léptékben nézve a hamis smileykkal tarkított, hiányos kontextusú üzi egy olyan hóbort, amivel rengeteg baj van, és ezért hamarosan vissza fog szorulni.

ONLINE VITÁK RENDEZÉSÉNEK ELVEI

Hogyan lehet mármost rendezni az online csetepatékat? Ezzel már a 90-es évek netiquette-jei is foglalkoztak. Következzen most a magunk ajánlása:

Ha nincs tétje, ne is írjunk. Foglalkozzunk mással, vagy kommunikáljunk élőben.

Ha furcsa, értelmezhetetlen üzeneteket kapunk, átnézhetjük az addigiakat, de gyorsabb és megbízhatóbb, ha telefonon hívjuk fel a küldő felet.

Ha kényes szituáció állt elő, a másik fél hibázhatott. Adjuk meg neki az esélyt, hogy ezt belássa.

Ismerjük fel saját érzéseinket, és kezeljük őket.

Konfliktushoz vezethetnek az eltérő elvárások is. Lehet, hogy egy elképzelésünk nem volt reális? Mi az a minimális eredmény, ami az előállt helyzetből még kihozható?

Hagyjunk el mindent, ami kritikus vagy félreérthető. Semmiképp ne elemezgessük mások személyiségét.

Hivatkozzunk általános elvekre. Használjunk pozitív nyelvet, azaz:
Ha [értékek és erények], akkor [a jó állapotok].

Kerüljük az agitálást, jobb azt elérni, hogy a másik fél jusson a kívánt megállapításra.

Kerüljük a kiemelésektől harsogó írásképet (csupa-nagybetű, felkiáltójelek, nagy méret, megvastagított, dőlt szövegrészek).

Bánjunk csínján a másik fél idézésével. Egy szövegkörnyezetéből kiragadott idézet már önmagában is lehet hamis idézet. Minden kommunikáció a maga teljes kontextusában értelmezhető helyesen.

Dolgozzuk ki a lehető legegyszerűbb érvelést.

Elküldés / közzététel előtt minden emailt, posztot tegyünk félre, s térjünk rá vissza később.

Ha búcsút kell vennünk valaki(k)től, tegyük rendezetten, célravezetően.

Békés kommunikációt, építő kapcsolatokat kívánok a való életben is!

Kapcsolatfelvétel