Hívás! Skype!

Hányféle német létezik?

A német nyelv szabvány-változatai, nyelvjárásai, keverék- és kreol nyelvek

A német nyelvterület a kontinentális nyugatgermán dialektus-kontínuum része, amelyben a szomszédos helyi tájszólásokat általában kölcsönösen megértik, és ahol a különbségek annál nagyobbak lesznek, minél távolabbi két tájszólást hasonlítunk össze. A teljes német nyelvterületben csak a szabvány-nyelv (Standardsprache) közös, mely átfogja a tájszólásokat és a regionális beszélt nyelveket, azonban ennek is legalább 5 változatát különböztetik meg (németországi vagy szövetségi, osztrák, svájci, luxemburgi és liechtensteini szabvány-német)[1]. Míg a szabvány-változatok közötti különbség viszonylag csekély, léteznek olyan tájszólások, amelyeket a német nyelvterületen belüli más beszélők alig értenek meg.

A német tájszólások osztályozása 19. századi kutatásokon alapszik. Ebben az időben kezdődött sok helyütt a köznyelvek, mint a szabvány-nyelv és a tájszólások keverékeinek kialakulása is. A 20. század közepe óta a köznyelvek kiszorítják a régi nyelvjárásokat. Meghatározó befolyással voltak erre a menekülthullámok, a rádió és a televízió elterjedése és az irodalmi német szabvány-nyelv iskolai oktatása.

Szabvány-változatok

A pluricentrikus német szabvány-nyelv változatai egyrészt a szövetségi német, az osztrák és a svájci szabvány-német, másrészt – a normatív önállóság csekély mértékével – a liechtensteini, a luxemburgi, a kelet-belgiumi és a dél-tiroli szabvány-német.

német nyelvjárások
1. ábra: A német nyelv szabvány-változatai

Németországban, Ausztriában, Dél-Tirolban és Belgium német nyelvű részén a szabvány-német mindenkori változatai egy szabvány-nyelv valamennyi jellemző funkcióját ellátják. A Svájcban a szabvány-német svájci változata túlnyomórészt az írott nyelv területére korlátozódik, a köznyelvek majdnem kizárólag a svájci tájszólások. Luxemburgban a szabvány-német luxemburgi formája mellett létezik egy luxemburgi nyelv, amely egy szabvány-nyelv néhány funkcióját ellátja.

A szabványosított szókincset, amely a német nyelvterület mind a 7 nemzeti központjában azonos, Gemeindeutsch-nak (kb. = közös vagy általános német) hívják. Az általános németnek ez a hiányos szókincse azonban nem tud létrehozni saját nyelvváltozatot (még kevésbé egy fölérendelt irodalmi nyelvet); de ez alkotja a 7 változat mindegyikének alapállományát.

Lásd még: A német nyelv változat-szótáraA szövetségi német irodalmi nyelvNyelvhasználat a Német Demokratikus Köztársaságban

német nyelvjárások
2. ábra: A német nyelv nemzeti és regionális változatai

  1. = Schleswigisch
  2. = Holsteinisch
  3. = Untere Elbe-Mundart
  4. = Oldenburgisch
  5. = Ostfriesisch
  6. = Groninger-Platt
  7. = Westsassisch
  8. = Ostsassisch
  9. = Grafschafter-Platt
  10. = Unterems-Mundart
  11. = Osnabrücker-Platt
  12. = Ravensbergisch-Lippisch
  13. = Münsterländisch
  14. = Westmünsterländisch
  15. = Soester Platt
  16. = Paderborner Platt
  17. = Märkisches Platt
  18. = Braunschweig-Lüneburgisch
  19. = Nordholländisch
  20. = Südholländisch
  21. = Veluver-Platt
  22. = Geldersch
  23. = Kleverländisch
  24. = Nordbrabantisch
  25. = Südbrabantisch
  26. = Ostflämisch
  27. = Westflämisch-Seeländisch
  28. = Westhoek-Flämisch
  29. = Westlimburgisch
  30. = Südniederfränkisch (veraltet: Ostlimburgisch)
  31. = Ostbergisch
  32. = Mecklenburgisch-Vorpommersch
  33. = Nordmärkisch
  34. = Mittelmärkisch
  35. = Südmärkisch
  36. = Ripuarisch
  37. = Moselfränkisch
  38. = Letzeburgisch
  39. = Hessisch
  40. = Pfälzisch
  41. = Thüringisch
  42. = Sächsisch
  43. = Erzgebirgisch
  44. = Lausitzisch-Schlesisch
  45. = Ostfränkisch
  46. = Südrheinfränkisch
  47. = Schwäbisch
  48. = Niederalemannisch
  49. = Hochalemannisch
  50. = Höchstalemannisch
  51. = Nordbairisch
  52. = Mittelbairisch
  53. = Südbairisch

Nyelvjárások

A német nyelvjárásokat általában a Benrath-vonal (a maken-machen izoglossza határa) mentén sorolják be. Északi oldalán beszélik az alsónémet nyelvjárásokat, amelyek a II. német hangeltolódást nem követték. Déli oldalán beszélik a felsőnémet nyelvjárásokat, amelyek a II. német hangeltolódásban érintettek.

A felnémet (Hochdeutsch; nyelvészeti értelemben) nyelvjárások feloszthatók közép- (Mitteldeutsch) és felsőnémet (Oberdeutsch) nyelvjárásokra. (Nyelv-) határként a közép- és felsőnémet nyelvjárások közötti határt korábban Karlsruhei vonalnak nevezték (euch/enk-vonal a frank-bajor és mähe/mähet-vonal a délfrank-sváb nyelvjárás-határon). Ma általánosságban a speyeri (appel/apfel-vonal), nyugaton viszont az ott majdnem azonosan futó germersheimi vonalat (Pund/Pfund-vonal) tekintik a felső- és a középnémet határának.

német nyelvjárások
3. ábra: A Benrath-vonal választja el az alnémet nyelvjárásokat (sárgával) az átmeneti területtől (türkízzel). A Speyer-vonal választja el az átmeneti területet (türkízzel) a felnémet nyelvjárásoktól (bronz színnel).

A legtöbb közép- és felnémet változatban a II. német hangeltolódás csak részben ment végbe, így a kelet-középnémet változatokban is, amelyek a szabvány-nyelv kialakulásához nagyobb részben járultak hozzá. A közép- és felnémet a felső- és legfelsőbb alemanntól, valamint a bajor tirolitól, amelyek egyedüli változatokként teljes mértékben átestek a második német hangeltolódáson, egészen az Ostbergisch-ig és a Mölmsch-ig, ahol egyedül az ik szó tolódott el az ich felé (ld. még Uerdinger-vonal = a középnémet legkülső északi határa). De általában a Benrath- (maken / machen) vonalat tekintik a felső német változatok északi határának.

Alnémetnek azokat a változatokat nevezik, amelyekben a második, ill. a felnémet hangeltolódás nem vagy csak csekély mértékben ment végbe. Az alnémet (alsó-szász és kelet-alnémet) tulajdonképpen az ó-szászból származik és Észak-Németországban és Németalföld észak-keleti részében beszélik (ott „nedersaksisch” a megnevezése). Beszélői szigorúan önálló nyelvként tekintenek rá. Az alnémet Németországban és Hollandiában az Európa Tanács Nyelvi Chartájának keretén belül hivatalos státuszt kapott. Hamburg, Schleswig-Holstein, Alsó-Szászország, Mecklenburg-Vorpommern és Bréma német tartományok már korábban a Nyelvi Charta III. részének megfelelő oltalmat kértek az alnémetre.

Az alsó-frank alsó-rajnai változatai ugyanúgy, mint az alnémet nyelvjárások a második, ill. felnémet hangeltolódáson nem vagy csak csekély mértékben mentek át. Nyelvtipológiai szempontból a határos holland nyelvjárásokkal közelebbi rokonságban állnak, mint a szomszédos németekkel. Ezért az alnémethez való besorolásuk vitatott.[2] Ugyanúgy visszavezethetők a németalföldi, mint az ó-alsó-frank (ó-németalföldi) nyelvekre is.

Az Uerdinger-vonal (ik-/ich-vonal) és a Benrath-vonal (maken-/machen-vonal) közötti nyelvjárások (Düsseldorf, Mönchengladbach, Krefeld, Neuss) úgy alsó-frank mint közép-frank vonásokat is mutatnak, és átmenetet képznek a középnémet-középfrank és az alsó-frank nyelvjárások között.

Az alnémet és a közép-frank nyelvjárásokat köznyelven általában Plattnak vagy Plattdeutsch-nak nevezik.

Keveréknyelvek

A felnémetből és alnémetből származó Missingisch keveréknyelv osztályzása tisztázatlan. Hasonló a Petuh a maga fel-, alnémet, dán és dél-jütlandi nyelvi elemeivel. A dél-jütlandit erős alnémet behatással és részben régebbi északi formákkal általánosságban a dán nyelv egyik nyelvjárásaként sorolják be. A Sydslesvigdansk (Südschleswigdänisch), a Schleswig-Holstein északi részén elterjedt dán változat is mutat német hatásokat, de egyelőre eldöntetlen, hogy nyelvjárásként, a birodalmi dán egyik változataként vagy keveréknyelvként osztályozandó.

A Missingsch és a Petuh mellett az alsónémet nyelv további keveréknyelvei is léteznek; itt elsősorban a hollanddal és a frízzel való keverékekről van szó, mint például a Kollumerpompsters. Ezeket a keveréknyelveket továbbra is az alnémet, a holland és a fríz keveréknyelveiként sorolják be.

Az Észak-Amerikában beszélt különféle keveréknyelvek, mint pl. a Texasdeutsch, vagy a felnémet vagy az alnémet nyelv akcentusai vagy nyelvjárásai.

Léteznek német változatok és nem-germán nyelvek keverékei is. A németből és az alsó-szorbból jött létre pl. a Ponaschemu. A német nyelv ill. a felső-sziléziai nyelvjárás elemeiből álló Wasserpolnischt részben a lengyel nyelv nyelvjárásaként, részben önálló nyelvként osztályozzák.

A jiddis azonban, amelyet eredetileg a középfelnémetre vezetnek vissza, szláv és héber befolyás alatt önállóan fejlődött tovább, és saját írást is kifejlesztett. Ezért a nyelvtudomány általánosságban önálló nyelvként kezeli.

Tisztázatlan a Sziléziában még kb. 100 idős ember által beszélt Wymysörisch (Wilmesau-Deutsch) státusza.
Lásd még: Alemañol

Részletes információkat a német nyelvjárások jellemzőiről, történetéről és magáról a dialektológiáról a Wikipedia idevágó cikke tartalmaz.

Német alapú kreol nyelvek

A pidzsin nyelvek olyan közvetítő szerepű keveréknyelvek, amelyek két vagy több nyelv ötvöződéséből jöttek létre, és amelyek alapja a magasabb műveltségű vagy nagyobb számú lakosság anyanyelve.
A Namíbiában létrejött pidzsin nyelv a Küchendeutsch, amelynek máig van kb. 15.000 – rendszerint idősebb – beszélője.
A nemzetiszocialista idők koncentrációs táboraiban is létrejöttek pidzsin nyelvek. Ezek kulcsszavakból és gyakran kiegészítő nonverbális jelekből álltak.[3] [4] 1985-ben Wolf Oschlies javasolta az erre részben már használatos „Lagerszpracha“ fogalom általános használatát.

A kreol nyelv a pidzsin nyelvnél annyival több, hogy egy populáció anyanyelvévé is válik, és teljesebb nyelvi rendszerré fejlődik.
A telepesítéssel jött létre a mai Kelet-Új-Britanniában (Pápua Új-Guineában) az ún. Unserdeutsch, egy német alapú kreol nyelv. Az Unserdeutsch mára szinte teljesen kihalt, mert a legtöbb beszélője kivándorolt, de a Pápua Új-Guineában beszélt Tok Pisin nyelv is tartalmaz kb. 150 német eredetű szót.
A nyelvtudomány Küchendeutsch és az Unserdeutsch nyelveket önálló rendszereknek tekinti.

Források

A cikk a német nyelvű Wikipedia német nyelvről szóló cikkének része.

  1. Ulrich Ammon, Hans Bickel, Jakob Ebner u. a.: Variantenwörterbuch des Deutschen. Die Standardsprache in Österreich, der Schweiz und Deutschland sowie in Liechtenstein, Luxemburg, Ostbelgien und Südtirol. Walter de Gruyter, Berlin / New York 2004, ISBN 3-11-016575-9.
  2. Jan Goossens: Niederdeutsche Sprache – Versuch einer Definition. In: Jan Goossens (Hrsg.): Niederdeutsch, Sprache und Literatur. Eine Einführung. 2. Auflage. Wachholtz, Neumünster 1983, S. 13–15.
  3. Lustig, selbst Überlebender, hat 1982 eine Sammlung solcher Begriffe veröffentlicht.
    Oliver LustigCamp Dictionary, online-Version(2005, Concentration Camp Dictionary, 1982; mehrsprachig: ungar., de, eng., portug. und Italienisch. Bei isurvived.org).
  4. Sprache/n im KZ Buna/Monowitzauf wollheim-memorial.de (u. a. nach Primo Levi Leonardo Debenedetti).

További érdekességek a német nyelvről és a fordító szakmáról

Kapcsolatfelvétel